Fogorvos, ovi, nátha, köhi

Ez a hétkezdés remélem kevesebb könnyel fog járni, mint az előző! Hétfőn (01.22.) kezdődött azzal, hogy eltűnt a fogorvostól kapott matrica az oviban... Egész délután ki volt akadva. 

Előző nap anyuval is összevesztem, mert nem tudja a határokat. A volt barátnőm(?)nek olyan álinfókat csepegtetett, amiknek mi nem örülünk. Az életem ezen szálát elvarrtam és bosszant, ha valaki a megkérdezésünk nélkül beszél badarságokat. Hogy konkrétumot is említsek, elmondása alapján a párbeszédük egyik része valahogy így zajlott:

Anyu: - A lányom nem tudja feldolgozni, hogy autista a gyereke.

Exbarinő: - Pedig ezen túl kell lépni, ennyi. (3 nt gyermek anyukája az illető)

Anyun azért is akadtam ki, mert honnan veszi, hogy én nem dolgoztam fel? Belelát az agyamba? Még ha valamilyen szinten igaza is lenne, akkor sem kellene ezzel előjönnie egy számomra már vadidegenné vált valakinek. Pláne, hogy a volt barátnő is azon sokak közül az egy, aki hülyének nézett/néz(?) és azt szajkózta, hogy minden rendben, csak én vagyok a túlaggódó rinyapina. A pszichológus testvére is hasonló állásponton volt...

Visszatérve a fogászati vizsgálatra: nem tudtam róla (vagy elfelejtettem, de ennyire nem lehetek szenilis szerintem, mindig nézegetem a faliújságot, ha fontos időpontról szólnak, akkor felírom, stb.). Szerencsére nem késtünk el (többször volt már ilyen vizsgálat és akkor kérték, hogy előbb menjünk, meg maradjon a kinti gatyó, hogy csak cipőt kelljen cserélni.)

De ami bevallom, letaglózott, hogy vissza kell menünk. Volt már ilyen, de akkor csak barázdazárásra, most viszont az aláhúzott indok: "fogazati/harapási rendellenesség"... Igen, mélyharapásos. (Az apja és én is azok vagyunk.) Természetesen visszamegyünk, de ha van rá lehetőség, akkor elhalasztanánk a fogszabis kérdést. Elég lesz neki bőven az iskolakezdés után és tudtommal kora felnőtt korig simán lehet fogat szabályozni, sőt utána is. 

Változnak a dolgok, ezzel tisztában vagyok, de az én gyerekkoromban még fúrtak tejfogat, szabályzót meg csak azután javasoltak, miután az összes tejfog kiesett. Mostanában meg nem tömnek a legtöbb helyen tejfogat, fogszabályzót viszont már nagyon korán javasolnak. Hozzá nem értőként azonban vannak fenntartásaim... Főleg, hogy kivehető és rögzített fogszabijaim is voltak.

Másnap, kedden meg jött azzal boldogan kifele a leányzó, mikor mentem érte ebéd után, hogy szerdán szép ruhába kell majd jönni, mert mennek iskolalátogatóba. Nekem már ez egy kicsit necces volt (mi a f*szomért kell külsőségekhez kötni egy látogatást). De ami ezután jött, az végképp elborította az agyam, ugyanis az óvónő közölte, hogy mivel köhög, folyik az orra, így ha lehetőségem van rá, akkor ne vigyem leszek szíves másnap. Értem én, de basszus, előző héten is hasonló állapotban volt, de az aheti óvónőt nem zavarta, legalábbis nem szólt... Meg őt sem keddig. 

Szintén egész délután zaklatott volt, mint előző nap, sokat sírt és engem hibáztatott. Nem értette meg az ok okozati összefüggéseket. :( Fájt és mérges voltam én is! Persze nem vittem szerdán, meg egész héten. De még mindig náthás és köhécsel is. De ennyi erővel akkor szinte soha nem mehetne oviba. Az első 2 év alatt alig volt beteg, az utóbbi kettőben viszont durván sokat. Kedve jó, hőemelkedése sincs, tudtommal már az orrfolyás megjelenése előtt is fertőzhetnek, szóval akkor ha egy jókedvű, energikus, ugyanakkor náthás és göthös gyerkőcöt nem lehet közösségbe vinni, akkor kit? És írom ezt úgy, hogy én könnyen vagyok, mert hazahozhatom bármikor, de akik dolgoznak?  Nem egyszerű és jócskán megosztó ez a téma.

https://www.novakhunor.hu/olvasoi-levelek/nathas-kohogos-gyerek-is-mehet-kozossegbe-kulfoldon-elo-szulok-beszamoloi

Vega, vegán, vegetáriánus?

Nem szereti a húst a nagylány. De nagyon nem. Ez régebben kezdődött nála, pontos időpontot nem tudnék meghatározni, de általánosságban elmondható, hogy szinte sosem volt a kedvenc kajája.
Fogalmam sincs, hogy mi váltotta ki nála ezt az ellenérzést. Lehet, alapból az állagát, ízét nem kedveli. Nem tudom, mert ugye nem túl bőbeszédű az őt érintő kérdésekkel kapcsolatban, nagyon zárkózott. Rengeteget csacsog, dumál sztorizik, mesél (mesét) ami tök jó, csak épp ha róla kérdezek, akkor védekező álláspontot vesz fel és vagy nem válaszol, vagy elkezd egész másról beszélni. Nem minden esetben van így, de legtöbbször igen.

Tegnap azt mondta, hogy azért nem eszik szívesen husit: "Mert hagyom az állatot élni." Na ez nem gyenge! Szíven is ütött. Bennem is sokszor megfogalmazódott az, hogy jó lenne elhagyni a húst, de sajnálom, én töltött káposzta és húsleves nélkül nem tudom elképzelni az életemet. És az is hozzájárul a döntésemhez, hogy szerintem nem véletlenül gumós az emberek fogazata... Ami ugye a vegyes táplálkozáshoz való alkalmazkodás eredménye. Legideálisabb az lenne, hogyha az összes állati eredetű élelmünket saját gazdaságból vagy kistermelőktől tudnánk beszerezni. Ezeknek két akadálya van ránk nézve: panelban nehéz haszonállatot nevelni; a másik, hogy a pénztárcánk nem engedi meg, hogy teljesen kiiktassuk a nagyüzemi tartásból való állati eredetű fehérjebevitelt. :( A lehetőségeinkhez mérten természetesen igyekszünk minél több háztáji nevelésű húst beszerezni ismerősöktől, de hát nem könnyű. Meg a különbséget háztáji és nagyüzemi tartás közt úgy vélem, hogy még nem értené. Persze próbáltam/om kifejteni a különbséget, de valszeg nála az van, hogy édi a tyúk, disznó, aztán meg felfaljuk őket, hát hogy van ez. Gondolom NT gyermekeknél is előfordul sok esetben hasonló dilemma, hsz-ben, priviben vagy bármilyen módon kérném szépen az auti és nt gyerkőcöt nevelő szülők észrevételeit, hogy hogyan lehet külön venni a cuki pipi, majd a csirkepöri dolgot!

Nemrég volt anyuék által szervezett disznóvágás, háztájiból. Na az abból származó pörinél is az volt, hogy kipiszkálta az összes húst (nem volt jelen a vágáson, feldolgozáson!). Természetesen nem szidtuk le emiatt, de azért igyekszünk rávenni, hogy némi állati fehérjét is vegyen magához. A tojást és a tejet elfogadja (nem, nem a tej miatt autista és nem is az oltások miatt!), de szerintem rá fogunk állni arra, hogy ahogy a pénztárcánk engedi, átszokunk a piaci, kistermelői tejre/tejtermékre/húsra.)

Ne fészbúkozzál!

Ezt magamra veszem, mert jócskán itt lenne az ideje...

2009 augusztusában regisztráltam, pusztán azért, mert hallottam ismerőseimtől, hogy milyen jó is a farmville, van cuki fekete bárány, meg minden. Darabig tetszett is, de közben meg átvette az iwiw szerepét ez a közösségi oldal sajna, iwiw megszűnt, farmot meguntam, de maradtam. Mérsékelten használtam egy darabig. Majd főleg a gyes alatt váltam függővé. :( Magányosnak éreztem magam, sok infót kaphattam egyetlen platformon, akkoriban még nem árasztották el a hirdetések, az algoritmus is nekem megfelelő volt. Nem úgy, mint most... Ez is az egyik ok, hogy tudatosan meg fogom szabni magamnak, hogy napi hány percet lehetek fent.
A másik, hogy olyan szinten a valóságtól maximálisan elrugaszkodott, idealizált képekkel, történetekkel van tele csomószor, hogy nem igaz. Persze van itt is kivétel, de hát az meg erősíti a szabályt vagy mi. Megdöbbenve veszek tudomást arról, hogy pl. aki nemrég még mondjuk nagyon vidám családi fotót rakott ki szívet melengető szöveggel, hogy jaj, de szeretjük egymást, a család a minden, annyira boldogok vagyunk, hogy majd kicsattanunk, stb, pár hónappal később már mégsem ennyire hepik, sőt, azóta a posztoló már eljegyzési gyűrűt is kapott. Egy másik illetőtől persze.
Meg abból is elegem van, hogy naponta többször felcseszem magam az aktuálpolitikán, az ország jelenlegi siralmas helyzetén (elég ezt saját bőrön is tapasztalni, nem hogy még a neten is dühöngeni kikapcsolódás helyett) meg az emberek közömbösségén, gonoszságán, áldozathibáztatásos hsz-eiken; a sok állatkínzásos poszton, a több éve menhelyen ragadt állatok szemét nézve. És még ekkor szerencsésnek is tekinthetőek, hisz ha nem veszik át a menhelyek (mert nincs helyük!!!), akkor ha a 14 napos karantén lejár, akkor mindenféle következmény nélkül altatható bármelyik eb a gyepmesteri telepeken. :( Kb. évi 150 ezer azon szerencsétlenek száma, akik a felelőtlen tartók miatt halnak meg a gyepiken. :'(

A blogot emiatt is írtam ritkábban: egyszerűbb volt zombiként a telót/gépet görgetve elvonulni a valóságtól, mint szembenézni vele, megörökíteni. :( Mikor meg odajutottam, hogy oké, blogolás, akkor meg az volt, hogy majd holnap, hisz "Ej, ráérünk arra még!", úgy rendesen Pató Pál úrhoz hasonlóan. Ez régebben is jellemző volt rám, emlékszem, gimiben többször előfordult, hogy mivel az otthoni felkészülést sokszor addig halasztottam, míg az iskolába nem értem, szünetben készültem fel. (Oh, de rég is volt és mennyivel másabb voltam, te jó ég, hiányzik az az énem, remélem eljutok az önismereti akármimben addig, hogy picit olyan legyek, mint akkor! Most is hasonló vagyok, csak sajnos a szorongás és a pánikbetegség úgy érzem, gúzsba kötnek és megakadályoznak a visszatérésben, hogy az legyek, aki a felszín alatt leledzem/leledzettem.)

Igyekszem minél kevesebbet a fb-on lenni, ami nem könnyű. A példaképem az az ismerősöm, akinek az idővonala látható az alábbi képen. :D

Az összes ismerőse és kedvelt oldala követését leállította. :O
Bár nem fogok szerintem sosem eljutni idáig, de iránymutatásnak jó. :)

Nem könnyű rövidíteni a közösségi oldalon lévő időt, de rajta leszek!