Már van, hogy válaszol bonyolultabb kérdésekre is :)

Bevallom, hogy frusztrál(t) és zavar(t) és érthetetlen számomra, hogy egy olyan kislány, akinek bővebb a szókincse, mint sok felnőtté, hogy a manóba nem tud egyszerű kérdésekre válaszolni... Persze a sok sikertelen faggatózáskor érzett csalódásomat (meg lehet kövezni, akkor is fájt és fáj, hogy nem tudunk egyelőre!!! csacsogni, dumcsizni) azzal szoktam enyhíteni, hogy felelevenítem az olvasottakat és próbálom elképzelni, hogy miért okozhat ez neki nehézséget, miért nem megy még ez neki és igyekszem magam beleképzelni a helyébe, hogy ő másképp tudja kifejezni magát, más szűrőn keresztül szemléli és tapasztalja meg a világot, mint a többség, máshogy van bedrótozva az agya.

Leírhatatlanul örültem annak, ami pénteken történt: először fordult elő, hogy kissé elvont kérdéseimre odaillő válaszokat adott. :)

– Mit csináltál az óvodában?
– Játszani.
– Mit ittál az oviban?
– Vizet.

Egy ideje az a mániája, hogy nem igazán tűr meg magán bizonyos ruhákat, meg ha már egy csepp víz vagy bármi más kerül rá, akkor már piszkos és másik kell. De amivel ki szokott akasztani: nem tűri meg magán a zoknit, harisnyát, legtöbbször a nadrágot sem, így itthon rendszerint egyszál bugyiban flangál. Ha jó idő lenne, nem is zavarna, de így a tél vége felé azért nem repesek emiatt az örömtől. Jó, nincs annyira hideg nálunk, hála a távfűtésnek, de azért a taposó nem süti a talpunkat... És egy ilyen szituáció alkalmával történt a következő párbeszéd:

– Ez mi? (közben rámutattam a tappancsára)
– Lába.
– És mi nincs rajta???
– Zokni.

Ezek lehet, hogy nem nagy számok egy tipikusan fejlődő gyerektől majd 4 évesen, de a Cukinktól nagyon is azok és hihetetlen mértékben örülök nekik. Meg kell találni a megfelelő pillanatot is azért a kölcsönös kommunikációra, mert csomószor annyira el van menve autiföldére (még mindig legtöbbször úgy van ott, hogy cipőfűzőt vagy valamit lóbál a szeme előtt, közben rohangál fel-alá és késleltetve echolál: reklámokat, meseszövegeket vagy bármi, számára érdekes szövegeket idéz, mint pl. "szinkronrendelkező: Gömöri Vé István".

Egyre inkább mondatokban beszél, a ragokat is sokszor eltalálja, elképesztően ügyes, büszkék vagyunk rá nagyon. Érezhető, hogy csomószor szövegpaneleket használ, de ez lényegtelen. A fő, hogy már kezdi a beszédet egyre inkább kölcsönös kommunikációra is alkalmazni, nem csak a saját szórakoztatására vagy kérésre vagy a "Mi ez?" kérdés megválaszolására. Az élményeit, látottakat is kezdi megfogalmazni. Szerintem nagyon jó úton halad a leányzónk! :)

Séta siker

1 hete fogtuk magunkat és hárman besétáltunk abba a pékségbe, ahol a kenyeret szoktuk venni. A Cukinak elmeséltük, hogy mi fog történni: "felöltözünk, megszámoljuk a lépcsőfokokat és elmegyünk a pékségbe és veszünk neked perecet". Teljesen bepörgött, örült és úgy érzem meg is értette. A napirendi kártyákat nem ártana bővítenünk, mert most (is) csak az eleje került fel, a pékség meg a visszaút nem.

Valahol olvastam, hogy az autistáknál az is egy nehéz ügy, hogy egy dologra figyeljenek, könnyen elkalandozik a gondolatuk és ha nincsenek konkrét célok részletekre bontva, akkor bizony elég nehéz velük. Ezt mondjuk nem csak olvastuk, hanem tapasztaltuk is. :) Így, mikor a legutóbb doktornőhöz mentem vele, akkor kinéztem egy viszonylag távoli házat vagy autót, és mondtam, hogy megkeressük a sárga házat vagy épp a kék autót. És ez eléggé bevált. Az egy hete is így jártunk el, sikerrel. :) (1 évvel ezelőtt még igencsak irányíthatatlan volt a drágaságunk, legtöbbször azzal cincálta az idegeinket, hogy mindig ellenkező irányba szeretett volna menni, mint mi és ha merészeltük közbeavatkozni, akkor éktelen sírás, hempergés a földön, tiltakozás volt a reakciója a próbálkozásainkra).

A pékségnél megkapta a beígért perecet, de arról csak azt a sós valamit nyammogta le, és persze a csábító sütiknek nem tudott ellenállni. Felemeltem és mondtam, hogy mutasson rá arra, amelyiket szeretné. Kicsit gondolkodott, de végül döntött. Ebből már többet falatozott, olyan kis édi volt. :)

Ja, és ami durva: ismét bebizonyította, hogy a memóriájával nincs gond: miközben mentünk a perecért, mondta, hogy kér fagyit, sárgát meg rózsaszínt. És bizony, ebben a pékségben ettünk fagylaltot vele és nekem úgy rémlik, hogy puncsot és vaníliát kértünk...

Hazafele elfáradt, így az apukája cipelte. :)

Örülnék, ha ez a vasárnapi családi kiruccanás hosszútávon is működne. Szombatonként én a helyi menhelyen önkénteskedem, férj meg focizik, így ez a nap kilőve. De ott a vasárnap. Most is mentünk (ma cukrászdában voltunk, kapott sütit) és már megvan a következő tervünk is (játszóház). :) Ezek a programok amellett, hogy a leányzónknak is tetszik, szerintem bennünket is összébb hoz, jó kedvre derít. Embernek és nekem szerintem azért is fontos ez ennyire, mert gyerekként egyikünknek sem volt nagyon része hasonló programokban, családi életben. Eddig azért nem szerveztünk hasonlókat, mert nem volt kivitelezhető, de olyan jó, hogy most már igen! :)

(Azért a pesszimista, szorongós énem elgondolkodott azon, hogy mi lesz, ha jön a játszóterezős időjárás/szezon... Hisz akkor lehet, hogy annyira oda akar majd kizárólag menni, hogy nem lehet eltántorítani tőle, ha épp más szerepel a terveinkben... De hátha megmarad ez a szintű együttműködési hajlandósága! :) )  

Egy kis változás

Az utóbbi időkben valahogy nem tudtam, nem akartam írni. Agyaltam az okokon és lehet, hogy az is közrejátszott, hogy túl sok mindent szerettem volna belepréselni ebbe az egyetlen blogba. És nem ment... Minden nap volt bennem, hogy na, most erről meg arról szeretnék írni, de végül egy sem jött össze. Így megpróbálom azt, hogy szűkítem a kört. Emiatt változtattam meg a fejlécképet is.
A blog ezentúl leginkább ezekre a témákra fog fókuszálni: egyetlen tündérkénk életének legfőbb eseményei, mérföldkövei; autizmus, anyaság, érzéseim, benyomásaim, tapasztalataim.

A körmös vonalat azért sem tudom folytatni, mert valami oknál fogva olyan gyengék a körmeim, hogy valami elképesztő. :( Most annyira le kellett vágni a karmaimat, hogy úgy néznek ki, mintha tövig rágtam volna őket, csomó körmöm húsig tört és szakadt. Szerintem van egy "kis" vitaminhiányom vagy nem is tudom. De azért a terveim közt szerepel, hogy az Instagramra fogok tölteni lakkos képeket még csutka körmökkel is, szóval aki nem bírná azt a stresszt, hogy vajon lemarad -e a manis képeimről, kezdjen el követni az Instán bátran! ;)

Köhög, beteg (oltásellenességről is egy pici)

Szegény Cukkancs ismét beteg, szerdán már nem ment oviba. Láza, sőt még hőemelkedése sincs (a legmagasabb 37,4 volt, de magától lejjebb ment), de a megfázás tüneteit hozta/hozza rendesen. Így itthon gyógyulgat. Nem tűnik olyan vészesnek, így gondoltam nem viszem el orvoshoz, hogy a rendelőben a legyengült immunrendszerével összeszedjen valami komolyabbat...
Szárazan köhög, egyre jobban. Ma este be is hányt tőle. :( Kap köptetőt (Rhinathiol-t). Ha nem javul, akkor természetesen elvisszük orvoshoz.

A köhögését hallva és látva jutott eszembe, hogy ha egy "mezei" megfázás ilyet tud okozni, akkor a szamárköhögés milyen lehet. Mamám akkor volt gyerek, mikor még nem volt oltás (vagy legalábbis a tanyavilágban nem volt elérhető) és sokat mesélt róla (meg a torokgyíkról és arról, hogy milyen sok gyermek halt meg a szomszédai közül a mára már oltásokkal megelőzhető betegségekben :( ). Én nem hiszek abban, hogy az oltások lennének a felelősek az autizmus egyre nagyobb mértékű "elterjedésében" (inkább a diagnosztika lett fejlettebb és akik eddig skizofrén/magatartászavaros/fridzsider szülők áldozatai-nak lettek tévesen titulálva; kiderült, hogy az autizmus okozza a többségitől eltérő reakcióikat, viselkedésüket, gondolkodásmódjukat, látásmódjukat; és a diagnózist is már hamarabb fel merik állítani a szakemberek (lásd, a Cuki 2,5 évesen kapta, míg nemrég 3 éves kor alatt nem volt erre példa nálunk). Na de tegyük fel, hogy az oltástól lett autista a lányom. Ennek tudatában sem választanám azt, hogy kockáztassam azt, hogy meghaljon nem autistaként gyermekbetegségben, minthogy éljen autistaként. De ismét szeretném hangsúlyozni, hogy nem tartom valószínűnek, hogy az oltásoktól lesz valaki auti! Erről egy nagyon jó bejegyzést találhattok itt, nem rövid, viszont nagyon logikus és elgondolkodtató, érdemes elolvasni:

http://vedooltas.blog.hu/2014/03/28/konkret_gyanusitasok_ii_autizmus

Egy cikk hasonló témában:

http://index.hu/tudomany/egeszseg/2014/01/23/terkepen_lathato_az_oltasellenesseg_hatasa/

Ezt sem hátrány nézegetni (a linkre kattintva interaktív térkép nyílik meg), mikor rettegve remegünk az oltások generálta félelemtől, amit azzal is próbálnak alátámasztani, hogy jujjj, hát tőlünk nyugatabbra nem kötelező...

forrás: Council of Foreign Relations térképe 

Nem áll szándékomban megbántani senkit sem a bejegyzésemmel, pusztán az én álláspontomat vázoltam. Mindenki abban hisz, amiben akar. Béke!

Nem tehetsz róla!

Már akkor felkaptam a vizet, mikor először olvastam a rendőrség egyik "csudálatos" bűnmegelőzési videójáról. Aztán látni már csak hab volt a tortán...


(Valószínűleg mazochista vagyok, hogy végignéztem). Valami borzalom. Ha valaki nem látta volna, ez az áldozathibáztatás egyik példája, ami számomra elfogadhatatlan és felháborító. NEM TEHET SEMMIRŐL A NEMI ERŐSZAK ÁLDOZATA, ELSZENVEDŐJE!!! Még akkor sem, ha miniszoknyában van vagy mély a dekoltázsa, esetleg flörtöl vagy netán matta részeg. Egy elgondolkodtató hozzászólás, amivel teljesen egyetértek:

Forrás: http://444.hu/2014/11/22/tudod-mit-uzen-neked-a-rendorseg-ha-egy-buli-utan-megeroszakolnak-tehetsz-rola/

Ez a történet pár hónapos, de szerencsére nem vész az idő homályába! Ilyen kampányvideók mellett ha elmegyünk szó nélkül, akkor birkák vagyunk. Most gondolom jönnek páran azzal, hogy biztos megerőszakoltak, de szerencsére nem volt benne részem; de szociálisan vagyok annyira érzékeny, hogy nem tudok szó/kép nélkül elmenni amellett, amit nem tartok megfelelőnek, helyesnek. Ez azért is jutott eszembe, mert mikor a melegek kirekesztése ellen emeltem fel a hangom, akkor megkaptam, hogy biztos leszbikus vagyok. Engem ez csak olyan szinten zavar (gondoljon rólam bárki bármit, teszek rá magasról), hogy azt feltételezik rólam, hogy csak az olyan társadalmilag fontos ügyek érdekelnek, amik velem kapcsolatosak. Bocs, de nem vagyok ennyire énközpontú. Őszintén sajnálom! (Lósz*rt! :) )

A félresikerült rendőri kampányvideó (és a hozzá kapcsolódó társadalmi egyenlőtlenségek valós veszélye, káros mivolta) miatt jött létre a (szerintem) nagyon is fontos és hasznos kezdeményezés, mely a Nem tehetsz róla, tehetsz ellene nevet kapta, utalva a "tehetsz róla, tehetsz ellenne" áldozathibáztatós blődségre.

Ha szeretnétek csatlakozni, akkor ne habozzatok, készítsetek képet, töltsétek fel, osszátok, fogjunk össze, hallassuk a hangunkat, ne dugjuk homokba a fejünket könyörgöm!

A #anemaznem hashtag alkalmazásával könnyedén részt vehettek benne (én már megtettem az alábbi képpel), elég feltölteni egy fotót a témával kapcsolatban az Instagramra vagy a Facebookra.

#anemaznem

#anemaznem (Facebook)

Nem

A kedvenc szava manapság a drágaságunknak a nem. Fogalmam sincs, hogy egy nem auti gyereknél ez a korszak milyen, mikor van, mennyire intenzív, meddig tart, de nálunk most kezdődött. Legtöbbször a hajamat tépném; hosszútávon az állandó tiltakozás és az együttműködés hiánya azért jócskán fárasztó tud lenni lelkileg és fizikailag is... Mondjuk eddig sem volt könnyen kezelhető gyermek, de ezzel az állandó nemmel sokszor kihúzza a gyufát. :) Persze azért vicces párbeszédek is ki tudnak alakulni: az egyik reggeli rutin során hangzott el a "nincs van!" duzzogás a kisasszonytól. :D Őkelme mondta, hogy nincs óvoda, nincs bugyika, nincs felöltözünk én meg persze rávágtam, hogy de bizony van óvoda, van bugyika és még fel is öltözünk. Erre kaptam a határozott kiosztást, hogy "nincs van!". :P :D

A következő videó egy vacsorára való invitálás során készült, egyetlen este alatt. Azt azért hozzátenném, hogy csak a videó kedvéért kérleltem ennyiszer, én nem szoktam neki ennyit könyörögni, továbbra is igyekszem következetes maradni, bármennyire is nehéz; szóval kettőször szólok, harmadjára viszem "módszert" még mindig alkalmazom. (Az már más kérdés, hogy rajtam kívül senki sem, de most ebbe nem szeretnék belemenni... :/ )

(Igen, még februárban is van nálunk adventi naptár, szerintem még nyáron is lesz... :) )