Vagy csak labilis. Vagy hülye. Vagy unipoláris depressziós.Vagy nem tudom... A jókedvem tegnap olyan gyorsan elpárolgott, mint a kámfor és ez szerintem nem természetes. Vagy helyes. Áh, kész vagyok...
Kezdődött azzal, hogy ebéd előtt Fickó játékból, véletlenül megkarcolta a Cuki arcát, mire anyu (aki azért jött, hogy vigyázzon a lányra, míg mi oltásra visszük a Fickovicsot a férjemmel) elkezdett sipítozni, hogy szörnyűség, katasztrófa, jaj, Istenem, pedig esküszöm, hogy egy felszíni hámsérülés volt, nem is vérzett. Jó, piros volt, de egyáltalán nem olyan vészes, mint ahogy muter előadta. De ez még hagyján: lefertőtlenítette. Ezzel sem lenne baj, de ahogy csinálta, az gáz. Már rég sikerült bekennie, de ő azért 5-ször minimum újra kenegette, biztos ami biztos alapon... Egy auti arcát... Aki nem annyira szereti, ha buzerálják. Vinnyogott is rendesen, megkértem szépen anyut, hogy legyen szíves abbahagyni, mire már csak azért is tovább hergelte a leányzót... Már ekkor kettéállt a fülem, de ezt még tetőzte azzal, hogy megemlítette a hintát, amire belendült a Tündüs, és még a napirendi kártyák sem hatották meg. Úgyhogy birkózásos kézmosás és etetőszékbe való gyömöszölés következett, ami bevallom, lelkileg sokkal inkább lefáraszt, mint fizikailag (és már annyi ideje nem evett, hogy egyszerűen muszáj voltam táplálkozásra buzdítani). Ídösanyám eközben bevonult a szobába és könyvet olvasott, míg én próbáltam megebédeltetni nagy harcok árán (és figyelmen kívül hagyni az ordenáré üvöltéseit). És ebből is cseszettül elegem van, hogy mindig én vagyok a szigorú, szemét gecó. De közben tudom, hogy valószínűleg szüksége van erre is, mert ha mindenki ráhagyná, akkor nem tudom mi lenne. :/ De akkor is zavar és unom ezt a szerepet!!!!!!!!!
Majd az Ember is kissé flegma volt, valahogy most nem oly nagy köztünk az összhang. Van ez így... Én sem vagyok makulátlan, ezt egy percig sem állítom! Arról nem is beszélve, ha anyám és férjem egy légtérbe kerülnek, Isten irgalmazzon a többieknek. :/ Annyira idegesítőek, hogy az nem igaz!
Aztán elvittük Fickót a kövi oltásra. Csak "ügyesek" voltunk és nem néztük meg a rendelési időt, így túl hamar érkeztünk. Anyósomhoz beugrottunk, hogy ne a rendelő előtt dekkoljunk nyitásig. Férj kitalálta, hogy engedjük el az udvaron, belementem. Tetszett neki, de naná, hogy talált macskakulát, amit a szájába is vett. Nem örültem, de legalább szokom, mert állítólag nem vetik meg az ürüléket. :S :D
Kis idő múlva útra keltünk és szerencsére most a jófej doki volt, eddig mindkét alkalommal a kevésbé jófejhez kerültünk, aki egy kissé öntelt, szerintem gyönyörű, sármos pasinak képzeli magát (jó, nem rusnya, de nekem inkább a jófej, idősebb doki köllene, ha már választani kellene :D ) és ő jócskán érzékelteti a doktori mivoltát, azt a bizonyos felsőbbrendűséget és a kommunikáció sem annyira az erőssége. Akár emberorvos is lehetne... :P Míg a jófej doki egyáltalán nem ilyen. Olyan kisugárzása van, mint az imádnivaló új fogdokimnak; valahogy olyan megnyugtató, pozitív kisugárzásuk van, hogy fel tud szabadulni az ember náluk.
Nála nem is kellett Fickót kivenni a szállítóból, elég volt leemelni a tetejét, és már adta is az injekciót. Kérdeztem, hogy vajon mikor vihetjük végre sétálni, mire ő mondta, hogy már rég lehetett volna, miért nem vittük, szocializáció és miegymás ugye... Kérdezte, hogy ki javasolta a lakásfogságot, én meg elárultam, hogy hát a kedves kollégája. Nem ezt mondtam, hanem természetesen a böcsületes nevét, és hát ezek után sem értett egyet. Amúgy a neten is tök ellentmondásos véleményekkel találkoztam ezzel kapcsolatban... Kísértetiesen kezdenek hasonlítani az emberorvosokhoz, mert tapasztalataim szerint náluk is ahány, annyi különféle vélemény... De persze a döntést a "tudatlan" páciens vagy annak hozzátartozója esetleg gazdája hozza meg. :S Mindegy, gondoltam akkor rákérdezek a cicás témára is (a kevésbé cuki doki azt mondta, hogy ez a kutya meg fogja enni a fajtájából kifolyólag, amitől ott helyben beszartam majdnem, de komolyan!), de sajnos ezzel a kedves doktor úr is egyetértett. Én pedig ismét beszartam. :( Ugyanis nekem kurva sokat jelent a macskám, nem tudnék nélküle élni, ő az első gyermekem. Szóval azért bízom benne, hogy nagy-nagy odafigyeléssel és határozottsággal, következetes neveléssel rá tudjuk venni Fickót, hogy ne prédaként tekintsen már a Mókira. Remélem sikerül, mert ellenkező esetben nem tudom, mitévő legyek, de az biztos, hogy csalódott és veszettül szomorú lennék, ha bármelyikőjüktől is meg kellene válnom. :(
Sajnos a neten is utánanéztem, hogy mekkora kb. az esélye annak, hogy pajtik lesznek idővel. Háááát, gugli szerint sem sok. :S Olyanokat olvastam, hogy hűha. De szerencsére azért ott van a fejemben, hogy a leányzóról is mennyi félét állítottak, amiknek szerencsére a fele sem lett jellemző és igaz rá. Szóval most is abban bízom, hogy meg tudjuk hazudtolni 2 állatorvos és a wikipedia véleményét; és igenis vérengzés nélkül fognak egymás mellett élni. Már letettem arról, hogy együtt aludjanak, de a mostani célom az, hogy tiszteletben tartsák egymást. Gyúrunk is rá, ha a kutyi megkergetni szándékozik szegény cirmit, akkor közbeavatkozom és elmagyarázom neki, hogy csúnya dolog ilyesmit tenni. Szoktunk direkt találkozásokat, vagyis összezárásokat is létrehozni szigorú felügyelet mellett, és ilyenkor igyekszünk Fickónak már a macska láttán kialakult izgalmát is lecsökkenteni és megakadályozni abban, hogy kergesse vagy behatoljon a személyes terébe. Alakul-alakul, de még nem az igazi, DE AZ LESZ ÉS KÉSZ! :)
A szomorúságom másik oka pedig az, hogy az állatorvosnál beszédbe elegyedtünk egy gazdival, akinek a szaporítótól vásárolt kutyusa sajnos angolkóros, és ha nem sikerül kiegyenesíteni a mellső lábait, akkor el kell altatni. Pedig egy tündér-bűbáj, pihe-puha kiscsajról van szó, a fajtáját nem tudom (keverékmániás vagyok csak a tacskót tudom megkülönböztetni a Bernáthegyitől kábé :D ), de a népi köznyelvben valami "harci" eb lehet és cirmos volt a bundája. Egyem is meg, remélem sikerül meggyógyulnia! Annyira sajnáltam szegénykét, mert olyan könnyen elkerülhető lett volna az állapota, ha a szaporítója nem egy szarrágó. Ugyanis azért alakult ki csórénál ez, mert az anyukája teje nem volt elégséges 6 kölyöknek a silány koszt mellett és valószínűleg a vemhesség alatt sem kapott megfelelő táplálékot... És ami még a dolog pikantériája, hogy mindezt egy emberorovos (idegsebész) művelte, szóval nem azért nem táplálta megfelelően a tenyész ebét, mert nem volt rávalója, hanem azért, mert a szarát is megenné, ha nem lenne büdös!!! És ahogy hallottam róla, a szakmájában sem a legprofibb. :( Kapja be az ilyen!!!
Aztán, mivel a jóarc doki is megerősítette, hogy van rá esély, hogy nem lesz cimbi Fickó és Móki, így elkezdtem keresgélni videókat, hátha látok cuki ellenpéldákat, együttalvásokat, játszásokat. Ja, előtte néztem, hogy vajon miféle keverék lehet az ebünk, és nagy valószínűséggel sok
Jagd terrier vér csörgedezik az ereiben vagy legalábbis eszméletlenül hasonlít rájuk... És ők valóban brutális kotorékebek hírében állnak, szóval az általánosítás szerint abszolút nem való macska mellé. :( De mivel utálom a megbélyegzést, általánosítást és egyébként is, a fajtajelleg sem szentírás, főleg, hogy Fickirij keverék, lehetnek egyéni különbözőségek is, így bízom abban, hogy ha haverok nem is, de békésen, biztonsággal egymás mellett élő házikedvencek azért lehetnek.
De sajnos a Youtube-on találtam egy olyan videót, amit nem linkelek és nem mondom el, hogy miről szól, de a lényeg, hogy brutális kegyetlenkedést lehet rajta látni, teljesen megviselt ez az állatkínzásos videó. :( Egy az egyben jelentettem is, állítólag 24 órán belül megvizsgálják a bejelentésemet és ha jogosnak ítélik a felháborodásom, akkor törlik is. Ha ez nem jogos, akkor semmi sem...
Hát így. De azért jó is van, ugyanis végre lehet sétáltatni!!! Persze a jófej doki is mondta, hogy még nem tudja teljesen garantálni, hogy nem kapja el a betegségeket, de ő a kockázat-előnyt mérlegelve úgy érzi, hogy fontosabb lenne neki a szocializáció. Olvastam Cesar Millan könyvében, hogy ő is így vélekedik. Mivel a doktor úr meggyőzött, így ma már sétált is az ebbentyű és a beszámoló alapján nagyon tetszett neki (naná, hogy én nem vettem részt az első sétában, Ember az esti cigizése alkalmával vitte le, míg én a gyerek esti rutinját míveltem... és okvetlenül is eszembe jutott, hogy bezzeg az az egyén marad le egy ilyen jeles eseményről, aki 200 kakából 199-et felszedett... Nah, mindegy, ha minden jól alakul, akkor bőven lesz még alkalmam sétáltatni, csak ez olyan hülyén jött ki.) De nagy vidámsággal tölt el, hogy immáron zöld jelzést kaptunk arra, hogy a tényleges szobatisztaság útjára lépjen Fickó. :)