Most én tudom rosszul, hogy aki beteg, az fekszik és pihen????????? Az én gyerekem meg csak pörög és pörög és rohan és pörög és nyűgös és abból a rohadt Dóra a felfedező meséből ad elő elképesztő hangerővel monológokat. Elegem van!!! A legtöbb megfázás tüneteit enyhítő trükk be van vetve nála (orrszívózás, fájdalomcsillapítás, Baby Luuf, stb.) és mégsem alszik...
2013. szeptember 30., hétfő
Nagy munkában + mindenféle vegyes
Kicsit felpörögtek az események, amit bevallom, nem bánok, sőt! Lehet, hogy admin leszek egy 2000 fős facebook csoportban. Meg csináltam még egy blogot, ahol röviden összefoglalom, összegyűjtöm a segítségre váró családok történeteit. Annyira jól esett, mikor többen gondoltatok ránk, és segítettetek. Ezért is éreztem késztetést, hogy valamit, még ha hangyányi is az, de tegyek. Kevesen olvassák az új blogokat, de sosem lehet tudni, hogy mikor és hogyan jut el a segítségkérés a segíteni tudó és akaró emberekhez. Amúgy meg a tenger is ugye cseppekből áll, szóval hátha. :)
Amúgy olyan cuki férjem van, hogy azt kaptam tőle egy tábla csoki mellé, hogy maszekolhattam vele. :P Nem panaszként írom, hisz a munkának mindig örülök, mert kell a pénz, de az időzítéssel nem voltam kibékülve, hisz máskor is meg lehetett volna csinálni... Egy sírról szedtünk ki egy jókora borostyánbokrot... Nehéz is volt, nagyon makacs egy növény, nagyon nem fűlött a fogam hozzá. És voltam akkora kis naiv, hogy azt gondoltam, hogy csak beetet, és közben meglepi partyt szervezett anyósoméknál. Hát, nem, valóban dolgoznom kellett. :( Na mindegy. Ja a torta, amit anyutól kaptam, nagyon finom volt, csokis-epres, és nem volt csömör. Ilyet még talán nem is ettem. Tényleg jó volt! Nyamí!
Holnap (azaz hétfőn, vagyis már ma) elmegyünk kettesben a fogorvoshoz. Nálunk a romantika ennyiben kimerül. :/ Most megyek majd harmadjára a fogdokihoz, és még mindig sok szuvas fogam van, 3 éve meg 1 sem volt (legalábbis tömetlen nem volt). Szívás! Most meg gondoltam elhívom az embert, és nem tiltakozott. Amúgy olyan jó lenne végre nem orvosi vizsgálatra menni, hanem pusztán kikapcsolódásból kimozdulni. Persze, szoktunk sétálni meg ilyenek, de nem ártana egy kis izgi vagy utazás vagy mittudomén. Kettesben vagy hármasban, nekem mindegy lenne, nincsenek már olyan extra elvárásaim, hogy csak kettesben. Múltkor pedzegettem neki, hogy a közelünkben lévő megyeszékhelyen is van szerelem kapu vagy mi, és milyen f@sza lenne már elhelyezni oda a mi lakatunkat. Úgy volt, hogy szülinapomra ezt kapom, vagyis kérem, de aztán közbejött a körömlakk őrületem, és ő gyorsan kibújt alóla azzal, hogy vagy körömlakk vagy kapulátogatás. Amúgy abszolút nem romantikus fajta. Persze az elején megjátszotta magát, még verseket is írt nekem... Jó, én sem vagyok annyira romantikus, de nekem többre lenne szükségem. Neki meg több házaséletre, szóval mindketten hiányt szenvedünk. :/
Nagyon mélyen megérintenek ezek a történetek, és eléggé át tudom érezni a helyzetüket. És nagyon felnézek rájuk, mert a mi problémánk az övékéhez képest elenyésző, mégis sokszor nehéz, akkor nekik mennyire az lehet???
Időközben vénültem is egy teljes évet. o.O Váááá! :O Hihetetlen, hogy már közelebb vagyok a 30-hoz, mint a 20-hoz. Emlékszem, 10 évvel ezelőtt mekkora nagylánynak hittem magam. :D Most meg egyáltalán nem érzem magam annyinak, mint amennyi számilag vagyok. És rájöttem, hogy kamasz akarok lenni!!! Akkor bezzeg fel sem fogtam, hogy mekkora királyság már, hogy a felnőttség kellemes oldalába bepillanthatunk (bulizhatunk, cigizhetünk, szabadabbak vagyunk), de nem kell mondjuk azon agyalni, hogy hónap végén mit eszünk vagy miből lesznek a számlák kifizetve... De jó vóóót. :)
 |
| forrás: http://memegenerator.net/instance/36338791 |
Holnap (azaz hétfőn, vagyis már ma) elmegyünk kettesben a fogorvoshoz. Nálunk a romantika ennyiben kimerül. :/ Most megyek majd harmadjára a fogdokihoz, és még mindig sok szuvas fogam van, 3 éve meg 1 sem volt (legalábbis tömetlen nem volt). Szívás! Most meg gondoltam elhívom az embert, és nem tiltakozott. Amúgy olyan jó lenne végre nem orvosi vizsgálatra menni, hanem pusztán kikapcsolódásból kimozdulni. Persze, szoktunk sétálni meg ilyenek, de nem ártana egy kis izgi vagy utazás vagy mittudomén. Kettesben vagy hármasban, nekem mindegy lenne, nincsenek már olyan extra elvárásaim, hogy csak kettesben. Múltkor pedzegettem neki, hogy a közelünkben lévő megyeszékhelyen is van szerelem kapu vagy mi, és milyen f@sza lenne már elhelyezni oda a mi lakatunkat. Úgy volt, hogy szülinapomra ezt kapom, vagyis kérem, de aztán közbejött a körömlakk őrületem, és ő gyorsan kibújt alóla azzal, hogy vagy körömlakk vagy kapulátogatás. Amúgy abszolút nem romantikus fajta. Persze az elején megjátszotta magát, még verseket is írt nekem... Jó, én sem vagyok annyira romantikus, de nekem többre lenne szükségem. Neki meg több házaséletre, szóval mindketten hiányt szenvedünk. :/
És rohadtul várom, hogy túl legyünk a Vadaskerten, most azon rettegek, hogy nehogy megfázzon vagy valami, mert hülyét kapok, ha későbbre kell tenni, utálok várni! Izgulok, várom, de közben nincs kedvem, szóval káosz.
De legalább a Tündüs most bújósabb, ami nagyon szívet melengető! Olyan édes!!!!! :) Ez is nagy előrelépés. És tegnap még puszit is kaptam ám! Ez volt a 3. cuppantós tőle. <3
2013. szeptember 26., csütörtök
Annyira fura az agy!!!
Van ugye a Kicsikönyv, ami a másik blogom, ami nyitott formában működik. Elárulom nektek, hogy még nem tolonganak a vendégírók (eddig egy anyuka keresett meg írási szándékkal, többieket meg próbálom rávenni). :S Mondjuk 1 hónapja indult, és sejtettem, hogy azért kell idő mire kicsit beindul, ha egyáltalán beindul valaha. Na mindegy, fő az optimizmus, szóval ki fogja ott forrni magát, csak türelem kell. :) És annak azért nagyon örülök, hogy 72 lájkolója van az oldalnak. Persze ez nem az én érdemem, trükköztem egy kicsit. ;)
Egy anyukának írtam, hogy mit szólna, ha feltenném a kislányáról készített videót, és beleegyezett. Nagyon jól esett, örültem neki, kedves volt tőle. A kislány történetét azóta követem nyomon, hogy elkezdtük a Dévényt és nagyon érdekesnek találom. Megdöbbenve és a csodától átszellemülve figyeltem, hogy egy kis tündér lányka, akinek csupa rosszat jósoltak az orvosok, még a megszületéséről is le akarták beszélni a szülőket, milyen szépen fejlődött/fejlődik. Gyorsabban, mint az én lányom. /Persze persze, nem hasonlítunk, nem a csudát nem :) /
Azért is elgondolkodtató a két kisasszonyka közti különbség, mert ha egymás mellé tennénk az agyukról készült MR képeket, nem akarnánk hinni a szemünkek. Ugyanis Rita agyállománya egy fejlődési rendellenesség miatt kevesebb, mint az átlagé; míg ugye Hancsesz MR-je negatív, szemmel láthatóan minden rendben van a kobakban. Viszont a fejlődése és a jelenlegi állapota nem áll összhangban az agyfotóval. Szerintem. :/
Valahogy én úgy képzelem, hogy a Tündüsnél a finomhangolással, bedrótozással lehet valami gikszer. Vagy valami mikroszkópikus, sejtszervecske szintű, anyagcserét érintő apró eltérés, ami így nyilvánul meg. Vagy a kettő vagy ki tudja hány tényező játszik közre egyszerre? Mindenesetre nagyon érdekes az agy és szeirntem még rengeteg felfedeznivaló vár a tudósokra. :) Mikor még volt Discovery-nk (már vagy 1 éve nincs, azóta sem hevertem ki teljesen, kedvencem a World-ön sugárzott Csoda, hogy élek volt. Meg persze a Túlélés törvényei :D Mikor nászúton nomádoskodtunk az erdőben, Bear Gryllsnek képzeltük magunkat. :P :D ), ott láttam egy olyan történetet, hogy egy lánynak a fél agyát el kellett távolítani egy baleset miatt, és mégis tud teljes életet élni, dolgozik, nyilatkozott, stb. Erre itt van a leánykám, akinek meg rengeteg dologgal kell megküzdenie, megtanulnia teljesen ép aggyal... Különös nagyon.
Amúgy -gondolom az érintettség kapcsán is- annyira érdekelne, hogy mi okozza az eltéréseket, furcsaságokat, vagy hogy miért jó egymás mellé pakolgatni dolgokat például. :)
Egy anyukának írtam, hogy mit szólna, ha feltenném a kislányáról készített videót, és beleegyezett. Nagyon jól esett, örültem neki, kedves volt tőle. A kislány történetét azóta követem nyomon, hogy elkezdtük a Dévényt és nagyon érdekesnek találom. Megdöbbenve és a csodától átszellemülve figyeltem, hogy egy kis tündér lányka, akinek csupa rosszat jósoltak az orvosok, még a megszületéséről is le akarták beszélni a szülőket, milyen szépen fejlődött/fejlődik. Gyorsabban, mint az én lányom. /Persze persze, nem hasonlítunk, nem a csudát nem :) /
Azért is elgondolkodtató a két kisasszonyka közti különbség, mert ha egymás mellé tennénk az agyukról készült MR képeket, nem akarnánk hinni a szemünkek. Ugyanis Rita agyállománya egy fejlődési rendellenesség miatt kevesebb, mint az átlagé; míg ugye Hancsesz MR-je negatív, szemmel láthatóan minden rendben van a kobakban. Viszont a fejlődése és a jelenlegi állapota nem áll összhangban az agyfotóval. Szerintem. :/
Valahogy én úgy képzelem, hogy a Tündüsnél a finomhangolással, bedrótozással lehet valami gikszer. Vagy valami mikroszkópikus, sejtszervecske szintű, anyagcserét érintő apró eltérés, ami így nyilvánul meg. Vagy a kettő vagy ki tudja hány tényező játszik közre egyszerre? Mindenesetre nagyon érdekes az agy és szeirntem még rengeteg felfedeznivaló vár a tudósokra. :) Mikor még volt Discovery-nk (már vagy 1 éve nincs, azóta sem hevertem ki teljesen, kedvencem a World-ön sugárzott Csoda, hogy élek volt. Meg persze a Túlélés törvényei :D Mikor nászúton nomádoskodtunk az erdőben, Bear Gryllsnek képzeltük magunkat. :P :D ), ott láttam egy olyan történetet, hogy egy lánynak a fél agyát el kellett távolítani egy baleset miatt, és mégis tud teljes életet élni, dolgozik, nyilatkozott, stb. Erre itt van a leánykám, akinek meg rengeteg dologgal kell megküzdenie, megtanulnia teljesen ép aggyal... Különös nagyon.
Amúgy -gondolom az érintettség kapcsán is- annyira érdekelne, hogy mi okozza az eltéréseket, furcsaságokat, vagy hogy miért jó egymás mellé pakolgatni dolgokat például. :)
2013. szeptember 25., szerda
Rosszkedv ellen
A napokban majdnem bedepiztem, de aztán szerencsére rátaláltam a Tumblr nevezetű oldalon egy Geccó, de jó a kecód nevezetű blogra, és szarrá röhögtem magam. De annyira, hogy még bele is szédültem a nagy kacarászásokba, jó szívvel ajánlom, ha vidulni szeretnétek. :D
Itt különféle, megdöbbentő lakáshirdetések vannak összgyűjtve... A képek alatti szövegeket is érdemes elolvasni. :)
Pár kedvenc:
 |
"ágylyuk ablakkal.
púzni lehet, ámde nem illik." forrás: http://geccodejoakecod.tumblr.com/post/59337222046/agylyuk-ablakkal-puzni-lehet-amde-nem-illik |
 |
| "Másfél szobás lakás szellemmel eladó." forrás: http://geccodejoakecod.tumblr.com/post/54775783949/masfel-szobas-lakas-szellemmel-elado |
 |
| "mer’ ha át akarok menni, akkor át fogok menni, értem?!" forrás: http://geccodejoakecod.tumblr.com/post/61574993641/mer-ha-at-akarok-menni-akkor-at-fogok-menni |
2013. szeptember 20., péntek
Mi folyik itt???
Az utóbbi időkben történtek mellett már nem tudok elmenni szó nélkül.
Persze, biztos azért is érint ilyen mélyen a Pető Intézettel kapcsolatos
ügy, és a Bélapátfalván és Szilvásváradon történtek/elhangzottak, mert nekem is sni-s gyerekem van. De teljesen biztos
vagyok abban, hogy ha neurotipikus, teljesen átlagos fejlődésmenetű
utódom lenne, akkor is kicsapták volna ezek a dolgok a biztosítékomat.
Én erőteljesen elhatárolódom a politikától, hisz nekem tényleg mindegy, hogy milyen szín alatt szívják a véremet... Akkor is szar volt, most is szar és valószínűleg az is lesz, ha nem nyerek a lottón. A véleményem az, hogy a kevés "jobbágy" már nem tudja eltartani az egyre több "kiskirályt"... Szavazni elmegyek, és eddig számomra a legszimpatikusabb párt a Magyar Kétfarkú Kutya Párt...
Azért is éreztem úgy, hogy írnom kell erről, /bármennyire is megüli a gyomromat a politika/ mert mélységes félelemmel tölt el az, ami itt folyik, amilyen irányba halad az ország, vagyis remélem, hogy csak a vezetése, és a többség agyát nem lehet átmosni! Nagyon bízom benne, hogy most nem fogja a történelem ismételni önmagát! :(
"Az volna a cél ugye hogy beépíteni olyan emberek közé, akik akik őőő ugye normálisak, ép ő, tehát nem fogyatékosok. Hát azé' furcsa lesz ez. A java részük csendes, nyugodt, és, hát csak tehetetlen ugye egymás kezét fogva ott sétának meg mennek, nem ártanak, na nem mondom, nem szép látvány. Ezt, ezt én is ezt mondom, mer' mert hát látom, meg ismerem őket."
A fenti idézet ebből a videóból való, az 5:10-től kezdi mondani a szép látványú úr a fentebb idézett mondandóját. Egyébként érdemes megnézni az egészet, mert vannak benne érdekességek...
ITT olvashattok erről az ügyről bővebben.
Én erőteljesen elhatárolódom a politikától, hisz nekem tényleg mindegy, hogy milyen szín alatt szívják a véremet... Akkor is szar volt, most is szar és valószínűleg az is lesz, ha nem nyerek a lottón. A véleményem az, hogy a kevés "jobbágy" már nem tudja eltartani az egyre több "kiskirályt"... Szavazni elmegyek, és eddig számomra a legszimpatikusabb párt a Magyar Kétfarkú Kutya Párt...
Azért is éreztem úgy, hogy írnom kell erről, /bármennyire is megüli a gyomromat a politika/ mert mélységes félelemmel tölt el az, ami itt folyik, amilyen irányba halad az ország, vagyis remélem, hogy csak a vezetése, és a többség agyát nem lehet átmosni! Nagyon bízom benne, hogy most nem fogja a történelem ismételni önmagát! :(
"Az volna a cél ugye hogy beépíteni olyan emberek közé, akik akik őőő ugye normálisak, ép ő, tehát nem fogyatékosok. Hát azé' furcsa lesz ez. A java részük csendes, nyugodt, és, hát csak tehetetlen ugye egymás kezét fogva ott sétának meg mennek, nem ártanak, na nem mondom, nem szép látvány. Ezt, ezt én is ezt mondom, mer' mert hát látom, meg ismerem őket."
A fenti idézet ebből a videóból való, az 5:10-től kezdi mondani a szép látványú úr a fentebb idézett mondandóját. Egyébként érdemes megnézni az egészet, mert vannak benne érdekességek...
ITT olvashattok erről az ügyről bővebben.
2013. szeptember 19., csütörtök
Fáj a lelke? Szomorú? Tömesse be a fogát! :D
Én tegnap kérem szépen így jártam... Kezdődött azzal, hogy jelenésem volt kontrollon a bőrgyógyásznál, hogy rohad -e még a fejem. Nem, már nem. (Mondjuk ezt én is megállapítottam, kissé felesleges kör volt, de mindegy, legalább végighallgathattam két orvos közti beszélgetést valami fekélyről, aminek hallatán majdnem lefordultam a székről :O ). Mindegy, szerencsém volt, mert nem is kellett várni.
Aztán ha már akórházban rendelőintézetben voltam, ellibbentem meglesni a nőgyógyászat rendelési idejét, mert esedékes lenne a rákszűrés. És itt jött, amitől az amúgy sem túl kiegyensúlyozott lelkivilágom megviselődött. Ugyanis épp takarították a fájásmérő helyiségét, ajtó nyitva. És én barom persze bekukucskáltam. Azt hittem, már nem vált ki belőlem semmit, vagy csak jót, hisz abból azért több volt szerencsére, egyedül az utolsó fájásmérés volt rémálomszerű. És ugyanúgy volt minden, láttam a fehér, műanyag napozóágyakat, és hát, izé, majdnem könnybe lábadt a szemem. De már azért javulok, hisz eddig a folyosón is nehéz volt végigmennem, és ha mentőt hallottam, összeszorult a gyomrom, de ezek szerencsére már kikoptak, idővel majd talán a ctg-től sem fogok rettegni. :)
Ezután búslakodásom közepette mondom kihasználom, hogy hamar végeztem a bőrgyógyászaton, és anyu vigyázott a gyermekre, így elugrottam megnézni, hogy hogy rendelnek a fogorvosok és hogy kihez tartozom. Ugyanis nekem a szülés után rohamtempóban elkezdtek romlani a fogaim (anyu, anyósom is erről számolt be, én reménykedtem, hogy a magzatvédő vitamin védelmet biztosított, megúszom, de sajnos nem...). Pedig esküszöm, ugyanúgy mosom, sőt, jobb minőségű fogkrémmel is, mint előtte, oszt mégis randák lettek. És már több mint egy hónapja elterveztem, hogy felkeresem őket, csak ugye akkor kezdődött a szájszélem berepedése, nehéz lett volna úgy tátogni. o.O
Felújították a helyi fogorvosi rendelőt, szép lett. De eltűnt a kartonozó. o.O Megkérdeztem egy takarítónőt, hogy mit tegyek, ő elirányított a röntgenbe, ott megkérdeztem, hogy ki a dokim. Elárulta. :) Majd azt tanácsolta, hogy mivel rendel, menjek be. Mondom üsse kavics, fogam mosott állapotú volt, nincs akadály.
Egy elég szórakozott orvoshoz tartozom. :) Mondjuk jobb is egy ilyen mumus helyen egy laza doki, mint egy karót nyelt... Nézegette a fogaim, és jól sejtettem, hogy vannak szuvas fogaim. És nem beakarta tömni az egyiket?! De... Lelkileg nem voltam erre rákészülve, de jobb is, így legalább nem stresszeltem magam agyon tök fölöslegesen előre. Nekiveselkedett, és nem is fájt. :) Csak egy ici-picit. Fúrás közben mindig fütyült a doki. Meg közte is. Jófej. Majdnem elröhögtem magam. :D Ha jól emlékszem 3-4 fogamat kell betömni, így vissza kell mennem. Amúgy nem tudjátok, hogy miért egyesével tömnek? Biztos van valami oka, férjemnek is mindig vissza kellett mennie.
A legrondább fogam sajnos nem lukas. Ez azért sajnos, mert így nincs vele teendő, nem kell tömni (jó pénzért biztos lehetne rá tetetni porcelánborítást, vagy mittomén mi a herét), de így sztk alapon nincs vele teendő. :( Ez bánt, mert nagyon csúnya, teljesen el van színeződve, és ráadásul a kettes, meg a szemfogak, így eléggé látszódnak is. Pedig amúgy van is az egyiken lyuk, de az orvos azt mondta, hogy az is saverózió. Használjak Pronamelt, és van rá esély, hogy kivilágosodik. Remélem, mert tényleg csúnya...
Na de hogy miért adtam ilyen hülye címet, arra itt a magyarázat: annyira örültem, hogy ennyire spontán módon szereztem egy tömést, nem fájt, ripsz-ropsz végeztem itt is, sikerélmény. Elterelődött a figyelmem a múlton való rágódásról és végre nem azt éreztem, hogy nekem minden bonyolult és semmi sem sikerül, hanem azt, hogy igenis mehetnek gördülékenyen, hajtépés nélkül is a dolgok. Mondom én, hogy nem vagyok elégedetlen, és meglátom a szépet, csak ezt olykor jól titkolom. :)
Annyira jó kedvem volt, hogy szerettem volna, ha a külsőm is azt tükrözné, hogy kicsattanok, de ezt a karikás szemeim, a ragyás bőröm és a pörköltszaft-maszatossághoz hasonló ótvar hegem, na meg a sápatag arcszínem nem könnyítette meg, mondom tennem kell valamit. És amúgy is meg szerettem volna magam jutalmazni, hogy ilyen ügyes voltam a fogorvosbácsinál. :D (Régen anyutól mindig kaptam csokit ilyen és ehhez hasonló nagy események után.) Megvettem életem első krém állagú alapozóját és nem értem, hogy hogyan tudtam eddig nélküle élni. Volt ugyan régebben púderem, de attól ráncosnak tűnt a bőröm meg szét is szárította. De ez a kence csodálatos. Pedig nem is egy prémiumkategóriás darab.
És van még egy képígéretem. :) Olyan szempontból passzol ide, hogy tegnap én is beintettem a mélabúnak, a lányom meg anno a 4D uh-on nekünk. :D A szonográfus is nevetett, hogy mit művel már ez a kis drágaság.
Aztán ha már a
Ezután búslakodásom közepette mondom kihasználom, hogy hamar végeztem a bőrgyógyászaton, és anyu vigyázott a gyermekre, így elugrottam megnézni, hogy hogy rendelnek a fogorvosok és hogy kihez tartozom. Ugyanis nekem a szülés után rohamtempóban elkezdtek romlani a fogaim (anyu, anyósom is erről számolt be, én reménykedtem, hogy a magzatvédő vitamin védelmet biztosított, megúszom, de sajnos nem...). Pedig esküszöm, ugyanúgy mosom, sőt, jobb minőségű fogkrémmel is, mint előtte, oszt mégis randák lettek. És már több mint egy hónapja elterveztem, hogy felkeresem őket, csak ugye akkor kezdődött a szájszélem berepedése, nehéz lett volna úgy tátogni. o.O
Felújították a helyi fogorvosi rendelőt, szép lett. De eltűnt a kartonozó. o.O Megkérdeztem egy takarítónőt, hogy mit tegyek, ő elirányított a röntgenbe, ott megkérdeztem, hogy ki a dokim. Elárulta. :) Majd azt tanácsolta, hogy mivel rendel, menjek be. Mondom üsse kavics, fogam mosott állapotú volt, nincs akadály.
Egy elég szórakozott orvoshoz tartozom. :) Mondjuk jobb is egy ilyen mumus helyen egy laza doki, mint egy karót nyelt... Nézegette a fogaim, és jól sejtettem, hogy vannak szuvas fogaim. És nem beakarta tömni az egyiket?! De... Lelkileg nem voltam erre rákészülve, de jobb is, így legalább nem stresszeltem magam agyon tök fölöslegesen előre. Nekiveselkedett, és nem is fájt. :) Csak egy ici-picit. Fúrás közben mindig fütyült a doki. Meg közte is. Jófej. Majdnem elröhögtem magam. :D Ha jól emlékszem 3-4 fogamat kell betömni, így vissza kell mennem. Amúgy nem tudjátok, hogy miért egyesével tömnek? Biztos van valami oka, férjemnek is mindig vissza kellett mennie.
A legrondább fogam sajnos nem lukas. Ez azért sajnos, mert így nincs vele teendő, nem kell tömni (jó pénzért biztos lehetne rá tetetni porcelánborítást, vagy mittomén mi a herét), de így sztk alapon nincs vele teendő. :( Ez bánt, mert nagyon csúnya, teljesen el van színeződve, és ráadásul a kettes, meg a szemfogak, így eléggé látszódnak is. Pedig amúgy van is az egyiken lyuk, de az orvos azt mondta, hogy az is saverózió. Használjak Pronamelt, és van rá esély, hogy kivilágosodik. Remélem, mert tényleg csúnya...
Na de hogy miért adtam ilyen hülye címet, arra itt a magyarázat: annyira örültem, hogy ennyire spontán módon szereztem egy tömést, nem fájt, ripsz-ropsz végeztem itt is, sikerélmény. Elterelődött a figyelmem a múlton való rágódásról és végre nem azt éreztem, hogy nekem minden bonyolult és semmi sem sikerül, hanem azt, hogy igenis mehetnek gördülékenyen, hajtépés nélkül is a dolgok. Mondom én, hogy nem vagyok elégedetlen, és meglátom a szépet, csak ezt olykor jól titkolom. :)
Annyira jó kedvem volt, hogy szerettem volna, ha a külsőm is azt tükrözné, hogy kicsattanok, de ezt a karikás szemeim, a ragyás bőröm és a pörköltszaft-maszatossághoz hasonló ótvar hegem, na meg a sápatag arcszínem nem könnyítette meg, mondom tennem kell valamit. És amúgy is meg szerettem volna magam jutalmazni, hogy ilyen ügyes voltam a fogorvosbácsinál. :D (Régen anyutól mindig kaptam csokit ilyen és ehhez hasonló nagy események után.) Megvettem életem első krém állagú alapozóját és nem értem, hogy hogyan tudtam eddig nélküle élni. Volt ugyan régebben púderem, de attól ráncosnak tűnt a bőröm meg szét is szárította. De ez a kence csodálatos. Pedig nem is egy prémiumkategóriás darab.
És van még egy képígéretem. :) Olyan szempontból passzol ide, hogy tegnap én is beintettem a mélabúnak, a lányom meg anno a 4D uh-on nekünk. :D A szonográfus is nevetett, hogy mit művel már ez a kis drágaság.
2013. szeptember 18., szerda
Karomlakkok (mágnesos meg ombre)
Gyöngyi kérésének eleget téve hozok egy képet a varázslakkról. :) Amúgy szerintem tök jó ötlet, csak kivitelezni nehéz picit. Amúgy ami abszolút bevált, és már írtam is, az a mágnesszalag. Ezt potom pénzért lehet rendelni vagy kreatív boltokban is árulnak (voltam bent a városban lévőben, de most pont kifogytak, viszont majd valamikor lesz, és az ára: 60Ft/10 cm, szerintem barátibb, int a használhatatlan 600 Ft-os mágnes pöcök, ami elvileg hozzá lenne ugye...) Ez a szalag azért is jó, mert hajlékony. És gondolom ezért is jó köröm csíkozásra. Olvastam ugyanis, hogy más is bepróbálkozott már hűtőmágnessel, és sikerrel járt. Én is kipróbáltam, de nekem azon kívül, hogy felhólyagosította a lakkot, más egyéb nem történt. Leszedtem a többi mágnest is, és az egyiknél észrevettem, hogy csíkos. Mondom hátha. Kipróbáltam, és volt nagy megkönnyebbülés. Valószínűleg azért jó ez a fajta körömdíszítésre, mert csak csíkokban tartalmaz mágnest, egyébként szerintem nem lenne hajlékony. Azért is akarok venni ilyet, mert a másik fele öntapadós, és szeretnék a hűtőre is rakni fényképet és egyebeket, így emiatt is venni fogok. A multifunkció ugyebár. :D
Előfordult már párszor, hogy a Pinteresten látott ötleteket nem tudtam szépen megvalósítani, az első ombre kísérletem is elég ijesztően nézett ki... :D
Azt tapasztaltam (párszor azért kellett kenegetni-lemosni, mire sikerült), hogy rohadt gyorsnak kell lenni, nem szabad szöszölve felvinni (ahogy én általában szoktam), és a mágnest is úgy kell helyezni, hogy már ne kelljen forgatni, hanem lehessen egyből alátenni a körmöt.
A Pinteresten láttam először ombre körmöt és nagyon megtetszett. Mondom köll ilyen nekem is. Elkezdtem hát gyakorolni. Annyira azért nem könnyű, és harmadszori nekifutásra is csak ilyenre sikerült, van még mit csiszolnom rajta...
Előfordult már párszor, hogy a Pinteresten látott ötleteket nem tudtam szépen megvalósítani, az első ombre kísérletem is elég ijesztően nézett ki... :D
 |
| A képek forrása a Pinterest |
2013. szeptember 17., kedd
Milyen meglepő...
...hogy már megint depiskedem. Asszem, már magamat is unom, de mindegy. Van, hogy azon agyalok, hogy ha antidepi mellett ilyen állapotban vagyok, mi lenne, ha nem szedném??? (Vagy ha mondjuk a pszichológus "barátném" tanácsát fogadtam volna meg még anno, hogy ne szintetikus szarokat szedjek, hanem inkább igyak. :D Mert az természetes. Aha, ennyi erővel akkor nyugodtan fogyaszthatnék olyan drogot, ami természetes anyagból készült, nem? Kössz, én inkább maradok a bogyóknál. Az sem a legjobb, tudom én, de egyelőre nélküle nem menne még ennyire sem, alternatív megoldásokra meg nem fussa, abban meg nem hiszek, hogy csak a gondolatainkkal ki lehet gyógyulni ebből a lelki posványból. Aki ezt vallja, annak nem rosszindulatból, csak a miheztartás végett kívánék egy pánikrohamot vagy egy közepes depressziós állapotot...Igen, régen én is hisztinek tartottam ezeket a bajokat, most meg tessék, van szerencsém megtapasztalni testközelből ezeket.)
Amúgy meg is van, lehet, azért is vagyok nyűgösebb. Mondjuk a leány mai székelése is elszomorított. Ugyanis már 3 napja nem volt neki, így kapott kúpot. Fürdés közben lett meg az eredménye. Szegénykém, nagyon vastag volt a kakija, sírt is. :( Két dolog miatt lehetett ekkora szorulása: csoki vagy a tej. Vagy mindkettő. Vagy a fene tudja. Jaj, remélem nem kezdjük előlről a régi nótát... Neki ugyanis a tejallergia úgy mutatkozott, hogy nem tudott kakkantani. :( És nemrég fogyott el a fű alatt vásárolt tejmentes táp, amit kapott eddig, most lassan kezdtük el adni a tejet. (Igen, tudom, hogy valószínűleg nem kellene, meg lehet, hogy az idegrendszerének sem tesz jót, próbáltam én helyettesíteni kókusz-zab-rizs-mandulatejjel, de nem issza meg. Nem eszik olyan változatosan, hogy megfelelő lenne azáltal a kálciumbevitele gondolom én, jaj, nem tudom... Mér' ilyen nehéz minden?)
Ez a kakilós szenvedés úgy felelevenítette a régi emlékeket, hogy teljesen elfáradtam, és miután leraktam aludni, én is elszunnyadtam. Mostanában van, hogy így jön ki az ideg. És ezért kukorékolok még most is (hajnal 3 múlt...)
Azt nem is írtam, hogy mikor rothadt a szám környéki bőr, eléggé feszült voltam a fájdalomtól. Erre az Ember tett rá egy lapáttal, olyan volt, mint egy morgós vénember. Annyira felhúzott, hogy este fél 9-kor fogtam magam, és elmentem biciklizni másfél órát. Nagyon jó nyugtató, amúgy is szeretek tekerni. Futáson is gondolkodom, de ahhoz azért lusta vagyok. Ja, és a szám: legalább azzal már nincs gondom. Holnap elfogy az antibiotikum. Ahogy elkezdtem a megfelelő gyógyszert szedni, szinte óráról órára javult a helyzet, az antibiotikumos kence meg maga volt a megváltás. Ez volt az egyetlen krém, ami alatt nem viszketett. Péntek estére már gyönyörű volt (mármint a kiindulási állapothoz képest). Kicsit még rózsaszín, remélem nem hagy heget, mert akkor kénytelen leszek alapozót használni (bevallom nem szoktam, sminkelni is csak nagyon ritkán), mert így olyan, mintha maszatos lennék. :O Mindegy, most úgy is olyat tettem, amit eddig még sosem a nőiesség jegyében: vettem magamnak rózsaszín! körmlakkot (majdnem olyan, mint a betűszín). Én, ki gimisként ezt szentségtörésnek gondoltam a nagy rocker élharcos korszakomban. :) Amióta van egy lányom, azóta nem rettegek a rózsaszíntől, sőt bizonyos árnyalatai tetszenek is. És ha már körömlakk, akkor elárulnám, hogy azért volt ez a nagy vásárlási roham, mert megkaptam férjemtől a szülinapi ajándékomat előre, vagyis utasítást kaptam, hogy menjek el a Rossmannba/DM-be, és vegyek magamnak 1500 max. 2000 Ft-ért "vackokat". Nem kellett kétszer mondania. :) Kinéztem már régebben mágneses lakkot, azért sóvárogtam már egy ideje, így a csodarózsaszín mellé vettem olyat is. Bár magával a mágnessel jócskán befürödtem (Essence), ugyanis szinte semmit nem csinál a lakkal. Ja, de, rendszeresen hozáért, lenyomatos lett és kb. ennyi... De van itthon egy hűtőmágnes, ami viszont csodásan becsíkozta. :)
De vissza a síránkozáshoz: van ugye a korai fejlesztés. Mikor tanév végén búcsúztunk, mindkét szakember azt mondta, hogy majd ők keresnek. Annyira nem voltam benne biztos, de így rémlett. Férj viszont már rosszul volt, hogy mi van, ha rosszul emlékszem, és szegény egyszem lánya nem kap fejleztést... Jó, mondom akkor felhívom őket. Jól emlékeztem, ugyanis tényleg abban maradtunk, hogy majd ők hívnak. És itt jön az egyik szomorkodásra okot adó: októberben fognak szólni. A másik, hogy elmegy a gyógypedagógusunk Bp-re. :( Pedig a Cuki a végére már elfogadta, sőt, mikor mutattam a napirendi kártyát, előfordult olyan is, hogy egész úton (fél óra), azt hajtotta, hogy Nonó néni, Nonó néni, Nonó néni (Nóri néni). Én is bírtam őt, sajnálom nagyon, hogy elmegy. :(
Viszont amiben most nagyon bízom, az a Vadaskert. Tudom, hogy nem fog megváltozni ettől a vizsgálattól a leányzó, nem lesz együttműködöbb, nem fogja szempillantás alatt behozni a lemaradásait, ugyanakkor úgy érzem, hogy náluk jó kezekben leszünk. Igen, direkt a leszünket írtam (és ezt nem úgy értem, mint az anyuka körökben gyakran használatos: kakiltunk, oltást kaptunk, büfiztünk, stb). Ott ugyanis vannak szülőtréningek is, és én úgy érzem, hogy nagyon ránk férne, és ha lehetőségünk lesz rá, mindenképp részt szeretnék venni ilyeneken, mielőtt elmegyógyintézetbe kerülünk...
Amúgy meg is van, lehet, azért is vagyok nyűgösebb. Mondjuk a leány mai székelése is elszomorított. Ugyanis már 3 napja nem volt neki, így kapott kúpot. Fürdés közben lett meg az eredménye. Szegénykém, nagyon vastag volt a kakija, sírt is. :( Két dolog miatt lehetett ekkora szorulása: csoki vagy a tej. Vagy mindkettő. Vagy a fene tudja. Jaj, remélem nem kezdjük előlről a régi nótát... Neki ugyanis a tejallergia úgy mutatkozott, hogy nem tudott kakkantani. :( És nemrég fogyott el a fű alatt vásárolt tejmentes táp, amit kapott eddig, most lassan kezdtük el adni a tejet. (Igen, tudom, hogy valószínűleg nem kellene, meg lehet, hogy az idegrendszerének sem tesz jót, próbáltam én helyettesíteni kókusz-zab-rizs-mandulatejjel, de nem issza meg. Nem eszik olyan változatosan, hogy megfelelő lenne azáltal a kálciumbevitele gondolom én, jaj, nem tudom... Mér' ilyen nehéz minden?)
Ez a kakilós szenvedés úgy felelevenítette a régi emlékeket, hogy teljesen elfáradtam, és miután leraktam aludni, én is elszunnyadtam. Mostanában van, hogy így jön ki az ideg. És ezért kukorékolok még most is (hajnal 3 múlt...)
Azt nem is írtam, hogy mikor rothadt a szám környéki bőr, eléggé feszült voltam a fájdalomtól. Erre az Ember tett rá egy lapáttal, olyan volt, mint egy morgós vénember. Annyira felhúzott, hogy este fél 9-kor fogtam magam, és elmentem biciklizni másfél órát. Nagyon jó nyugtató, amúgy is szeretek tekerni. Futáson is gondolkodom, de ahhoz azért lusta vagyok. Ja, és a szám: legalább azzal már nincs gondom. Holnap elfogy az antibiotikum. Ahogy elkezdtem a megfelelő gyógyszert szedni, szinte óráról órára javult a helyzet, az antibiotikumos kence meg maga volt a megváltás. Ez volt az egyetlen krém, ami alatt nem viszketett. Péntek estére már gyönyörű volt (mármint a kiindulási állapothoz képest). Kicsit még rózsaszín, remélem nem hagy heget, mert akkor kénytelen leszek alapozót használni (bevallom nem szoktam, sminkelni is csak nagyon ritkán), mert így olyan, mintha maszatos lennék. :O Mindegy, most úgy is olyat tettem, amit eddig még sosem a nőiesség jegyében: vettem magamnak rózsaszín! körmlakkot (majdnem olyan, mint a betűszín). Én, ki gimisként ezt szentségtörésnek gondoltam a nagy rocker élharcos korszakomban. :) Amióta van egy lányom, azóta nem rettegek a rózsaszíntől, sőt bizonyos árnyalatai tetszenek is. És ha már körömlakk, akkor elárulnám, hogy azért volt ez a nagy vásárlási roham, mert megkaptam férjemtől a szülinapi ajándékomat előre, vagyis utasítást kaptam, hogy menjek el a Rossmannba/DM-be, és vegyek magamnak 1500 max. 2000 Ft-ért "vackokat". Nem kellett kétszer mondania. :) Kinéztem már régebben mágneses lakkot, azért sóvárogtam már egy ideje, így a csodarózsaszín mellé vettem olyat is. Bár magával a mágnessel jócskán befürödtem (Essence), ugyanis szinte semmit nem csinál a lakkal. Ja, de, rendszeresen hozáért, lenyomatos lett és kb. ennyi... De van itthon egy hűtőmágnes, ami viszont csodásan becsíkozta. :)
De vissza a síránkozáshoz: van ugye a korai fejlesztés. Mikor tanév végén búcsúztunk, mindkét szakember azt mondta, hogy majd ők keresnek. Annyira nem voltam benne biztos, de így rémlett. Férj viszont már rosszul volt, hogy mi van, ha rosszul emlékszem, és szegény egyszem lánya nem kap fejleztést... Jó, mondom akkor felhívom őket. Jól emlékeztem, ugyanis tényleg abban maradtunk, hogy majd ők hívnak. És itt jön az egyik szomorkodásra okot adó: októberben fognak szólni. A másik, hogy elmegy a gyógypedagógusunk Bp-re. :( Pedig a Cuki a végére már elfogadta, sőt, mikor mutattam a napirendi kártyát, előfordult olyan is, hogy egész úton (fél óra), azt hajtotta, hogy Nonó néni, Nonó néni, Nonó néni (Nóri néni). Én is bírtam őt, sajnálom nagyon, hogy elmegy. :(
Viszont amiben most nagyon bízom, az a Vadaskert. Tudom, hogy nem fog megváltozni ettől a vizsgálattól a leányzó, nem lesz együttműködöbb, nem fogja szempillantás alatt behozni a lemaradásait, ugyanakkor úgy érzem, hogy náluk jó kezekben leszünk. Igen, direkt a leszünket írtam (és ezt nem úgy értem, mint az anyuka körökben gyakran használatos: kakiltunk, oltást kaptunk, büfiztünk, stb). Ott ugyanis vannak szülőtréningek is, és én úgy érzem, hogy nagyon ránk férne, és ha lehetőségünk lesz rá, mindenképp részt szeretnék venni ilyeneken, mielőtt elmegyógyintézetbe kerülünk...
2013. szeptember 14., szombat
Furimuriságok
Fontos: ezekhez a tünetekhez hasonló dolgai az átlagosan fejlődő gyerekeknek is lehetnek. De nem mindegy a mennyiség, a gyakoriság és a mérték. Laikusként szerintem ez a perdöntő. Egy szakember írásából is ezt a következtetést vontam le, itt elolvashatjátok. És ugye a leánykámnak nincs még diagnózisa, lehet, hogy még egy darabig nem is lesz, de az anyai szívem azt súgja, hogy márpedig rajta van a spektrumon (és ha tényleg érintett, akkor azért nem ártana speckó fejlesztés, szóval a diagnózis számomra ezért lenne fontos).
Van egy pár furcsasága a leányzónak. :) Most megpróbálom egy csokorba szedni a jelenlegieket. Vannak, amik már lekoptak, de eddig mindig jöttek helyettük újak. Eleinte bevallom, nehezen viseltem, mikor például az ujjaihoz beszélt, de már kezdem ezt is megszokni. :)
Tegnap előtt este gasztronómiai gusztustalanságot követett el Hancsesz vacsora álnév alatt. Legújabban nem nagyon szereti a kenyeret, pékárut, darabosabb kaját. Vagy csak nem eszi meg, vagy ami rosszabb, kicsócsálja... A vacsi ezen az ominózus estén zsíros kenyér volt. Persze a kenyér megint nem kellett neki, a zsírt viszont bőszen kiszívogatta. De ez még semmi. Elkunyerálta a zsírt tartalmazó ételest, és kezdte mártogatni a kenyeret. Sok-sok zsír ment rá, de ő úgy ette, mint ha mondjuk csoki lenne. Ezután uborkát tunkolt. Majd csak kézzel lapátolta befelé. Nem sokáig hagytam, hogy csinálja, csak épp annyira, hogy beszaladtam férjhez, hogy nézze meg mit művel az utóda. Majd mire visszaértem (ember nélkül, nem volt kíváncsi erre az érdekes jelenetre), már könyékig úszott a gyerek a zsírban, és egy nagy darabkát nyalogatott épp a kezéről. Én nem vagyok egy túlságosan érzékeny gyomrú, de ez a látvány azért sokkolt és majdnem hánytam... Elvettem tőle, de sajnos ez a mennyiség is elég volt ahhoz, hogy hasmenést okozzon nála. Szerintem hajnalban történhetett, mert ki is volt csípve a popója, szegény még sírt is.
A reggeli nyakig fosis tisztábatételkor is hozta a másik jellemző furcsaságot, vagyis echolált. Késleltetve mívelte. Ugyanis ahogy bementem, már azt kiabálta, hogy "van -e kaka?". Sokszor így szoktuk tőle megkérdezni, hogy székelt -e. (Persze válaszolni nem szokott rá.) Szóval ez azért késleltetett, mert most nem kérdeztem rá, hisz egyértelmű volt a szagból ítélve, de pár nappal előtte igen, és ezt hozta. De persze azonnali echolália is jellemzi.
A kezéhez való beszéd változott annyit, hogy az ujjait már nem lebegteti a szemei előtt, viszont a mutatóujját feltartja, és annak magyaráz, amit kissé begörbít.
A lóbálás, zsinórozás továbbra is gyakran előfordul. Ha valami már kicsit hosszúkásabb és könnyen mozgó, azt közel a szeméhez tartja, és fut vele, miközben átszellemülten bámulja.
Sokat kopácsol, lábujjhegyezik.
Az érdeklődési köre kissé beszűkült. Teljesen odavan a Dóráért. Próbálom korlátozni, és csökkenteni a mennyiségét, de bevallom, nem könnyű... Szerintem egész nap tudná nézni. Nagyon kiborul, ha vége lesz, és óriás könnyekkel sír és elkeseredik. Majd miután megnyugodott, általában elmerül az ő kis világában. Sokszor idéz ilyenkor a Dórából. Rengeteg ideig képes ezt játszani. Amúgy nagyon édes, mikor mondja például a mikrónál, hogy "Sziasztok, Dóra vagyok, én pedig Csízi". Egy idő után halandzsázásba megy át ez a fajta játék, de itt ott azért fel lehet fedezni benne mondjuk az ominózus mesére jellemző szavakat ("szuper", "o-ó, úgy hallottam Szvájpör a róka" "tönk júúú, tönk júúú") vagy a szereplők neveit.
Úgy érzem, nem tudja, hogy mikor mondjuk a nevét, az mit is jelent. Azt is visszhangszerűen vissza szokta mondani.
10-ig számol. Angolul...(is)
Általában keveri az E/1-et az E/2-vel (pl.: ha segítséget kér, akkor azt úgy adja a tudtunkra, hogy "segítek".
Van 2 db kis dobozos Play-Doh gyurmája. Azt úgy szokta szagolgatni, hogy közben beleremeg. Ha a cicát simogatja, vagy ha hozzánk bújik (szigorúan csak pár másodpercig), akkor is remeg. Meg csikorgatni is szokta eközben a fogait. :O
Sokszor húz oda az áhított tárgyhoz.
Elkezdett egymás mellé sorba pakolgatni dolgokat. Ez egy új szokása. :) Jó, jó, fura, de engem nem zavar, sőt, még valami csodálni valót vagy nem is tudom mit látok benne. És annyira de annyira jó lenne tudni, hogy mi motiválja erre, és hogy mit érez közben! Vagy mondjuk a homok és víz szórásakor. Nagyon remélem, hogy idővel a kommunikációja olyan szintű lesz, hogyha majd megkérdezem tőle, hogy miért csinálja, majd el tudja mesélni. :)
Erről a rendezgetésről jutott eszembe egy videó, amelyet még a gyanúnk elején láttam, és nagyon megtetszett. Annyira édes az a kisfiú, és nekem olyan, mintha a lányomat látnám. :) Sok-sok dolgot csinálnak ugyanúgy, például az a komoly arckifejezés, mikor a kisfiú figyeli a kezében lévő gallyat. Az dettó olyan, mint az én Cukim átszellemült nézése. Vagy mikor az etetőszékben ülve hol az egyik, hogy a másik kezére pillant, miközben nyitja, csukja. Ilyet is csinált már teljesen ugyanígy. Ha valaki megnézi, mindenképp zenével együtt tegye, nagyon jól passzol hozzá.
Van egy pár furcsasága a leányzónak. :) Most megpróbálom egy csokorba szedni a jelenlegieket. Vannak, amik már lekoptak, de eddig mindig jöttek helyettük újak. Eleinte bevallom, nehezen viseltem, mikor például az ujjaihoz beszélt, de már kezdem ezt is megszokni. :)
Tegnap előtt este gasztronómiai gusztustalanságot követett el Hancsesz vacsora álnév alatt. Legújabban nem nagyon szereti a kenyeret, pékárut, darabosabb kaját. Vagy csak nem eszi meg, vagy ami rosszabb, kicsócsálja... A vacsi ezen az ominózus estén zsíros kenyér volt. Persze a kenyér megint nem kellett neki, a zsírt viszont bőszen kiszívogatta. De ez még semmi. Elkunyerálta a zsírt tartalmazó ételest, és kezdte mártogatni a kenyeret. Sok-sok zsír ment rá, de ő úgy ette, mint ha mondjuk csoki lenne. Ezután uborkát tunkolt. Majd csak kézzel lapátolta befelé. Nem sokáig hagytam, hogy csinálja, csak épp annyira, hogy beszaladtam férjhez, hogy nézze meg mit művel az utóda. Majd mire visszaértem (ember nélkül, nem volt kíváncsi erre az érdekes jelenetre), már könyékig úszott a gyerek a zsírban, és egy nagy darabkát nyalogatott épp a kezéről. Én nem vagyok egy túlságosan érzékeny gyomrú, de ez a látvány azért sokkolt és majdnem hánytam... Elvettem tőle, de sajnos ez a mennyiség is elég volt ahhoz, hogy hasmenést okozzon nála. Szerintem hajnalban történhetett, mert ki is volt csípve a popója, szegény még sírt is.
A reggeli nyakig fosis tisztábatételkor is hozta a másik jellemző furcsaságot, vagyis echolált. Késleltetve mívelte. Ugyanis ahogy bementem, már azt kiabálta, hogy "van -e kaka?". Sokszor így szoktuk tőle megkérdezni, hogy székelt -e. (Persze válaszolni nem szokott rá.) Szóval ez azért késleltetett, mert most nem kérdeztem rá, hisz egyértelmű volt a szagból ítélve, de pár nappal előtte igen, és ezt hozta. De persze azonnali echolália is jellemzi.
A kezéhez való beszéd változott annyit, hogy az ujjait már nem lebegteti a szemei előtt, viszont a mutatóujját feltartja, és annak magyaráz, amit kissé begörbít.
A lóbálás, zsinórozás továbbra is gyakran előfordul. Ha valami már kicsit hosszúkásabb és könnyen mozgó, azt közel a szeméhez tartja, és fut vele, miközben átszellemülten bámulja.
Sokat kopácsol, lábujjhegyezik.
Az érdeklődési köre kissé beszűkült. Teljesen odavan a Dóráért. Próbálom korlátozni, és csökkenteni a mennyiségét, de bevallom, nem könnyű... Szerintem egész nap tudná nézni. Nagyon kiborul, ha vége lesz, és óriás könnyekkel sír és elkeseredik. Majd miután megnyugodott, általában elmerül az ő kis világában. Sokszor idéz ilyenkor a Dórából. Rengeteg ideig képes ezt játszani. Amúgy nagyon édes, mikor mondja például a mikrónál, hogy "Sziasztok, Dóra vagyok, én pedig Csízi". Egy idő után halandzsázásba megy át ez a fajta játék, de itt ott azért fel lehet fedezni benne mondjuk az ominózus mesére jellemző szavakat ("szuper", "o-ó, úgy hallottam Szvájpör a róka" "tönk júúú, tönk júúú") vagy a szereplők neveit.
Úgy érzem, nem tudja, hogy mikor mondjuk a nevét, az mit is jelent. Azt is visszhangszerűen vissza szokta mondani.
10-ig számol. Angolul...(is)
Általában keveri az E/1-et az E/2-vel (pl.: ha segítséget kér, akkor azt úgy adja a tudtunkra, hogy "segítek".
Van 2 db kis dobozos Play-Doh gyurmája. Azt úgy szokta szagolgatni, hogy közben beleremeg. Ha a cicát simogatja, vagy ha hozzánk bújik (szigorúan csak pár másodpercig), akkor is remeg. Meg csikorgatni is szokta eközben a fogait. :O
Sokszor húz oda az áhított tárgyhoz.
Elkezdett egymás mellé sorba pakolgatni dolgokat. Ez egy új szokása. :) Jó, jó, fura, de engem nem zavar, sőt, még valami csodálni valót vagy nem is tudom mit látok benne. És annyira de annyira jó lenne tudni, hogy mi motiválja erre, és hogy mit érez közben! Vagy mondjuk a homok és víz szórásakor. Nagyon remélem, hogy idővel a kommunikációja olyan szintű lesz, hogyha majd megkérdezem tőle, hogy miért csinálja, majd el tudja mesélni. :)
 |
| Tudom, ez már volt nemrég, de hátha valaki nem látta :) (az egyik kedvenc furis képem...) |
Erről a rendezgetésről jutott eszembe egy videó, amelyet még a gyanúnk elején láttam, és nagyon megtetszett. Annyira édes az a kisfiú, és nekem olyan, mintha a lányomat látnám. :) Sok-sok dolgot csinálnak ugyanúgy, például az a komoly arckifejezés, mikor a kisfiú figyeli a kezében lévő gallyat. Az dettó olyan, mint az én Cukim átszellemült nézése. Vagy mikor az etetőszékben ülve hol az egyik, hogy a másik kezére pillant, miközben nyitja, csukja. Ilyet is csinált már teljesen ugyanígy. Ha valaki megnézi, mindenképp zenével együtt tegye, nagyon jól passzol hozzá.
2013. szeptember 13., péntek
Köszönöm!
Szeretném megköszönni itt is azt az óriási segítséget, amit Nyonyeszkától kaptunk! :)
Sajnos nehezen tudom szavakba önteni, hogy mit érzek és hogy mennyire hálás vagyok! Iszonyúan jól esett!
Remélem egyszer valahogy sikerül viszonoznom azt a sok kedvességet, önzetlenséget, odafigyelést, amit a blog kapcsán már kaptam!
Sajnos nehezen tudom szavakba önteni, hogy mit érzek és hogy mennyire hálás vagyok! Iszonyúan jól esett!
Remélem egyszer valahogy sikerül viszonoznom azt a sok kedvességet, önzetlenséget, odafigyelést, amit a blog kapcsán már kaptam!
 |
| forrás: http://www.pinterest.com/pin/326511041704833000/ |
2013. szeptember 12., csütörtök
A szájhelyzet (2. felvonás)
Csak nem hagyott nyugodni, amit Andi írt. Előtte is picit gyanús volt, hogy akárhogy írtam be a keresőbe (magyarul, angolul, pl így: large herpes, big herpes, stb), csak az enyémhez képest röhejes méretű herpeszeket dobott ki. Gondoltam magamban, biztos extra szerencsétlen vagyok, el vagyok átkozva vagy valami hasonló, azért borít be ilyen mértékben ez a nyavalya. De ahogy beütöttem, hogy impetigo, egyből kidobott csomó hasonlót, mint ami az én fejemet ékesíti. Mondom ez nem lehet ekkora véletlen, azért oké, hogy gugli, de nagyon gyanús lett. Így tegnap fogtam magam, és elmentem a bőrgyógyászatra. (Hogy mééé nem oda mentem egyből???). Nem volt ugye időpontom, de egyáltalán nem kellett sokat várnom, és rendesek is voltak. Ahogy beléptem, az asszisztens rám néz, kérdezi, hogy hát magával meg mi történt? Elmeséltem neki röviden, és mondta, hogy szerinte baktériumfertőzés. Ekkor még nem mondtam el a kis titkomat (hogy a háziorvos szerint herpesz). A doktornő pár perc múlva jött, nézte, nagyítóval is, kifaggatott, és mondta, hogy baci. Ekkor elárultam, hogy voltam előző nap dokinál, és szerinte herpesz. A doktornő meg mondta, hogy márpedig ez nem az. Kérdeztem, hogy mit csináljak, bekössem, hogy ne kapja el a gyerök? Ekkor egy kicsit mókáztunk, mert mondta, hogy "hát, az egész száját be kellene." "Akkor húzok egy zsákot a fejemre?" "Húzzon inkább szájmaszkot!" :D Nekem eszembe sem jutott volna, úgyhogy tök jó!!! Nem elég, hogy nagy valószínűséggel pontos diagnózist kaptam, még hasznos tanácsokkal is távoztam. Kellemes volt nem felidegesítve kijönni egy vizsgálatról, meg tudnám szokni...
Kaptam antibiotikumot (akkora, hogy ilyen nagyot én még életemben nem láttam o.O
A háziorvosra kicsit bepöccentem. Most nem az, de még közelebb sem hajolt, hogy megnézze... Ha meg nem ért hozzá, akkor miért nem küldött tovább??? Két patikában is voltam a mai gyógyszereket kiváltani, 3 gyógyszerész is kérdezte, hogy mi a fene történt velem, mire én kis közvélemény kutatást tartottam, vagyis megérdeklődtem, hogy szerintük herpesz vagy baktérium, és 3-ból 3 bacira szavazott. Plusz ugye a szakorvos is, úgyhogy csöppet melléfogott a házidoki. Akkor talán nem lennék ennyire pipa, ha nem majd 5000 Ft-ot kellett volna kidobnom az ablakon a szar gyógyszer miatt. Mármint nem szar, csak ugye nem az én bajomra van... Mondjuk, ha jobban belegondolok, ha ezt nem tudta eltalálni, mit kezdene komolyabb, bonyolultabb bajjal??? Nem egy Doctor House a dokim... A bizalmam kissé megingott. :/
), fertőtlenítő sprét, plusz egy hűsítő kenőcsöt (ami sajnos csak holnap, vagyis ma délután lesz kész). És mennyit fizettem mindezért??? "Potom" 5000 Ft-ot ismét... :( Úgyhogy ma is bőgtem... Remélem ez már tényleg használni fog (persze túlaggódó agyamban már antibiotikum rezisztens baktériumok rémképe is felütötte a fejét, de majdcsak tán nem vagyok már ennyire elátkozva)!
Kedves Andi! :) Először is köszönöm, hogy felhívtad a figyelmem, ha nem teszed, bőszen szedtem volna be az aranyárban mért és hatástalan vírusellenes szert a baktériumfertőzésemre. És szerintem másodállásban elmehetnél távgyógyítónak, vagy orvosnak. :) De komolyan!
 |
| forrás: http://www.hungaromem.net/betyarsag/5 |
A bőrbetegségem elnevezését illetően is muszáj írnom. Nem hangzik valami bizalomgerjesztőnek az ótvar. Meg az sem, hogy ótvaros vagyok. Valahogy nekem is beugrott az (mint a tetűnél még régebben), hogy az csak a koszos, büdös, elhanyagolt embereket támadja meg. Kínosan is éreztem magam, hogy de hülye vagyok, hogy így nyíltan megneveztem itt ezt a kórságot, mondom biztos azt gondoljátok, hogy csapzott a hajam, bűzlöm és nem fürdök, nem mosok fogat, meg hasonlók. De azért remélem, hogy csak az üldözési mániám tört elő belőlem, és a valóságban csak keveseknek jutott rólam ilyesmi az eszébe. Kár, hogy kevés olyan olvasóm van, aki személyesen is ismer, mert ők megerősíthetnék, hogy nem vagyok ápolatlan. :)
Itt egy videó, 4:40-től beszél arról a bőrgyógyász, hogy tévhit, hogy csak koszos emberek terjesztik e rusnya nevű bőrbetegséget:
2013. szeptember 11., szerda
A számról
Vagyis a rohadásáról... Voltam a dokinál. Nem fogták vissza magukat az asszisztenssel, elég szörnyülködve néztek rám. :D De tényleg szarul festek, úgyhogy érthető a reakciójuk. Írt fel Telviran nevű gyógyszert (aciklovir tartalmú herpeszgyilkos) meg még B-vitamint, és mehetek vérvételre is.
A patikában majdnem elájultam, mikor fizetni kellett: 4800 Ft körül kellett perkálnom. A gyógyszerész szerintem már hülyének nézett, mert pislogtam nagyokat és vagy hatszor megkérdeztem, hogy mennnyííí??? Azért is esett ez most rosszul, mert a Kistarcsai "kiruccanás" 30 ezerbe fájt...(útiköltség+altatás ára). Szóval ez most rohadtul nem hiányzott a boldogságunkhoz. Az utat is úgy tudtuk megoldani kölcsön nélkül, hogy egy nagyon kedves és figyelmes sorstárs anyuka nagy összeggel hozzájárult. Nem tudom, olvasol -e, de ha igen, itt is szeretném megköszönni! :)
Aztán néztem a hozzászólásokat, és Andi írt egy megdöbbentőt: van rá esély, hogy ótvarom van. :( Nézegettem a Gugleszt, és valóban tök olyan!!! Váááááá! Annyira gusztustalanul hangzik. Nem elég, hogy randa, még az elnevezése is okádék!!! Amúgy mielőtt teljesen kétségbe estem volna, hogy te jó ég, mekkora fertő vagyok, mindenkit megnyugtathatok, utánanéztem, hogy bár valóban jócskán ragályos kórságról van szó, DE az ezt okozó baktériumok az emberek egy részénél betegség okozás nélkül jelen vannak, nem okoznak gondot. Akkor van baj, ha seben keresztül utat tudnak törni maguknak. Én most az idegtől elég legyengült is voltam, és az egész a szájszél berepedésénél kezdődött (majd terjedt rá a fél fejemre...).
A képeket elnézve tényleg inkább ótvar, de az azért szívás, mert azt baktérium okozza, én meg vírusellenes szert szedek. Annyira nem aggasztana ez, ha nem egy vagyon lett volna, de így?! De persze lehet, hogy herpesz. Nem tudom... Amúgy ilyen nyavalyáim régebben havonta előjöttek, vagy ha megfáztam, akár többször is. Csak akkor az orromon és a belsejében jöttek ki (na még az is "fincsi", mikor csupa takony az ember, lépten-nyomon fújni kell, és tele van fájdalmas hólyagokkal az orra, jaj, de fáj az is). Egyszer viszont elegem lett még jó pár évvel ezelőtt és szedtem homeopátiás golyóbist, és láss csodát, évekig nem jött elő, és az életmódomon szerintem semmi nem változott. Utána néha-néha felütötte a fejét, de közel sem olyan durván. Most viszont lehet, hogy már elfelejtett a szervezetem védekezni ellene, mert egyre gyakrabban szenvedek ezektől a szaroktól. Lehet, megint megpróbálom a homeót, hátha megint szerencsém lesz, mert ez így nem állapot, főleg, hogy jönnek nemsokára a náthás idők...
Amit most csinálok: szedem a gyógyszereket, plusz az ótvar ellen azt vetem be, hogy leáztatom a pörköket kamillateával, majd Betadinnal adok az átok fajzatoknak. És közben reménykedem, hogy mielőbb elmúlik, ha lehet, szövődmények nélkül... Jaj, annyira fáj! :((( Le is fényképeztem, a bátrabbak megtekinthetik ITT és ITT. Olvasóim, a ti lelki nyugalmatok érdekében nem raktam közvetlenül a blogra, tényleg csak saját felelősségre. :)
És tudjátok, hogy mi a legborzasztóbb ebben az egészben? Hogy nem adhatok puszit az életemnek, meg a férjemnek sem, meg senkinek sem. :(
A patikában majdnem elájultam, mikor fizetni kellett: 4800 Ft körül kellett perkálnom. A gyógyszerész szerintem már hülyének nézett, mert pislogtam nagyokat és vagy hatszor megkérdeztem, hogy mennnyííí??? Azért is esett ez most rosszul, mert a Kistarcsai "kiruccanás" 30 ezerbe fájt...(útiköltség+altatás ára). Szóval ez most rohadtul nem hiányzott a boldogságunkhoz. Az utat is úgy tudtuk megoldani kölcsön nélkül, hogy egy nagyon kedves és figyelmes sorstárs anyuka nagy összeggel hozzájárult. Nem tudom, olvasol -e, de ha igen, itt is szeretném megköszönni! :)
Aztán néztem a hozzászólásokat, és Andi írt egy megdöbbentőt: van rá esély, hogy ótvarom van. :( Nézegettem a Gugleszt, és valóban tök olyan!!! Váááááá! Annyira gusztustalanul hangzik. Nem elég, hogy randa, még az elnevezése is okádék!!! Amúgy mielőtt teljesen kétségbe estem volna, hogy te jó ég, mekkora fertő vagyok, mindenkit megnyugtathatok, utánanéztem, hogy bár valóban jócskán ragályos kórságról van szó, DE az ezt okozó baktériumok az emberek egy részénél betegség okozás nélkül jelen vannak, nem okoznak gondot. Akkor van baj, ha seben keresztül utat tudnak törni maguknak. Én most az idegtől elég legyengült is voltam, és az egész a szájszél berepedésénél kezdődött (majd terjedt rá a fél fejemre...).
A képeket elnézve tényleg inkább ótvar, de az azért szívás, mert azt baktérium okozza, én meg vírusellenes szert szedek. Annyira nem aggasztana ez, ha nem egy vagyon lett volna, de így?! De persze lehet, hogy herpesz. Nem tudom... Amúgy ilyen nyavalyáim régebben havonta előjöttek, vagy ha megfáztam, akár többször is. Csak akkor az orromon és a belsejében jöttek ki (na még az is "fincsi", mikor csupa takony az ember, lépten-nyomon fújni kell, és tele van fájdalmas hólyagokkal az orra, jaj, de fáj az is). Egyszer viszont elegem lett még jó pár évvel ezelőtt és szedtem homeopátiás golyóbist, és láss csodát, évekig nem jött elő, és az életmódomon szerintem semmi nem változott. Utána néha-néha felütötte a fejét, de közel sem olyan durván. Most viszont lehet, hogy már elfelejtett a szervezetem védekezni ellene, mert egyre gyakrabban szenvedek ezektől a szaroktól. Lehet, megint megpróbálom a homeót, hátha megint szerencsém lesz, mert ez így nem állapot, főleg, hogy jönnek nemsokára a náthás idők...
Amit most csinálok: szedem a gyógyszereket, plusz az ótvar ellen azt vetem be, hogy leáztatom a pörköket kamillateával, majd Betadinnal adok az átok fajzatoknak. És közben reménykedem, hogy mielőbb elmúlik, ha lehet, szövődmények nélkül... Jaj, annyira fáj! :((( Le is fényképeztem, a bátrabbak megtekinthetik ITT és ITT. Olvasóim, a ti lelki nyugalmatok érdekében nem raktam közvetlenül a blogra, tényleg csak saját felelősségre. :)
És tudjátok, hogy mi a legborzasztóbb ebben az egészben? Hogy nem adhatok puszit az életemnek, meg a férjemnek sem, meg senkinek sem. :(
2013. szeptember 10., kedd
MR-vizsgálat
Tegnap voltunk a vizsgálaton. Jó messze van ez a Kistarcsa... Összesen 5 óra volt az út oda-vissza. Féltem, hogy hogy bírja majd a kisasszony, de egész jól. Ügyes volt. Persze sokat segített Dóra a felfedező a telón. :)
Odafele picit eltévedtünk, ugyanis a GPS azt mondta, hogy balra van a kórház, de ott nem volt semmi, így mentünk tovább, és nem sokkal később már egy másik városban/településen voltunk. o.O Megkérdeztünk egy srácot, és útbaigazított. Nem hazudott amúgy a navigációs bizbasz, mert tényleg le kellett fordulni balra, és egy hídon kellett felmenni... Mindegy, a lényeg, hogy időben ott voltunk. A várakozás alatt azért megvadult a leánygyermek: popón csúszva közlekedett a folyosón, mindenáron be akart menni az egyik osztályra, és hisztirohamot kapott, mikor le szerettük volna beszélni róla, volt, hogy hempergett is a földön. De nem zavartattam magam, hisz emiatt is voltunk ott.
Mikor sorra kerültünk, akkor még inkább kiakadt, tombolt, sírt torka szakadtából. Az apja vitte be, mondom ő jobban le tudja fogni, meg egyébként is, mikor a BERA-n voltunk, akkor én tettem oda magam, mondom most lazítok kicsit. Így kint ültem, és füleltem: egyik pillanatról a másikra elhalkult, gyorsan hatott a szer. Férjem mondta, hogy 3-an fogták le...
Kis idő múlva már szóltak is, hogy mehetünk, kész van. Olyan békésen aludt a kis gyönyörű. Meg is esett rajta a szívem. Rendesek voltak, mert mindketten ott lehettünk ébredésnél, de nem zavartak ki, pedig hely sincs olyan nagy. (Ezen azért csodálkoztam, mert pl. a BERA-nál váltva voltunk bent vele az osztályon, mert egyszerre csak 1 kísérő lehetett bent...)
Kb. 10 perc múlva egy hölgy megdörzsölte a fülét, és felébredt. Khm, ezt sem tette halkan... :D Küzdött, bömbölt, tekergőzött, közben a feje ingott ide-oda. Apja kivitte a kocsihoz, én meg maradtam várni az eredményt. Kint is még sírt, de idővel Dóra elterelte a figyelmét.
1 órán belül megvolt az eredmény. Izgatottan nyitottam ki, szerencsére negatív lett. Volt egy melléklelet címszó alatt valami adenoid vegetáció, amit nem tudtam mi, és persze azért mindenféle rémképek voltak a fejemben, hogy mi lehet ez, de itthon az volt az első, hogy kinyomozzuk, és garatmandula túltengést jelent, ami annyira nem hangzik veszettül ijesztőnek.
Nagyon-nagyon örülök, hogy nem találtak semmit, felhívtuk a neurológust is, és az ő hangján is lehetett érezni, hogy örül a negatív leletnek. Férjem rákérdezett, hogy akkor elméletileg már csak egyvalami jöhet szóba, mire azt mondta, hogy hát igen, abba az irányba fogunk most vizsgálódni... Vagyis, hogy auti -e.
Pénteken a másik várva várt email is megérkezett: megkaptuk az időpontot a Vadaskertbe, október elején mehetünk oda is. :) Úgy érzem, hogy azért csak haladunk.
Nekem meg a szám katasztrófa... Ma el is megyek orvoshoz, mert már az őrület határán vagyok tőle: a fél fejemet elborítja. A repedés mellett most tele van herpesszel. De rengeteget képzeljetek el. Undi és fáj, viszket, feszül, közben állandóan kezet mosok, hogy nehogy elkapja a Cuki. Hátha adnak valami gyógyszert, mert bár enyhül a krémektől, de mindig jönnek ki újabb és újabb hólyagok. :( És már hetek óta szenvedek vele, elég volt!
Íme néhány kép a kobakja belsejéről:
Odafele picit eltévedtünk, ugyanis a GPS azt mondta, hogy balra van a kórház, de ott nem volt semmi, így mentünk tovább, és nem sokkal később már egy másik városban/településen voltunk. o.O Megkérdeztünk egy srácot, és útbaigazított. Nem hazudott amúgy a navigációs bizbasz, mert tényleg le kellett fordulni balra, és egy hídon kellett felmenni... Mindegy, a lényeg, hogy időben ott voltunk. A várakozás alatt azért megvadult a leánygyermek: popón csúszva közlekedett a folyosón, mindenáron be akart menni az egyik osztályra, és hisztirohamot kapott, mikor le szerettük volna beszélni róla, volt, hogy hempergett is a földön. De nem zavartattam magam, hisz emiatt is voltunk ott.
Mikor sorra kerültünk, akkor még inkább kiakadt, tombolt, sírt torka szakadtából. Az apja vitte be, mondom ő jobban le tudja fogni, meg egyébként is, mikor a BERA-n voltunk, akkor én tettem oda magam, mondom most lazítok kicsit. Így kint ültem, és füleltem: egyik pillanatról a másikra elhalkult, gyorsan hatott a szer. Férjem mondta, hogy 3-an fogták le...
Kis idő múlva már szóltak is, hogy mehetünk, kész van. Olyan békésen aludt a kis gyönyörű. Meg is esett rajta a szívem. Rendesek voltak, mert mindketten ott lehettünk ébredésnél, de nem zavartak ki, pedig hely sincs olyan nagy. (Ezen azért csodálkoztam, mert pl. a BERA-nál váltva voltunk bent vele az osztályon, mert egyszerre csak 1 kísérő lehetett bent...)
Kb. 10 perc múlva egy hölgy megdörzsölte a fülét, és felébredt. Khm, ezt sem tette halkan... :D Küzdött, bömbölt, tekergőzött, közben a feje ingott ide-oda. Apja kivitte a kocsihoz, én meg maradtam várni az eredményt. Kint is még sírt, de idővel Dóra elterelte a figyelmét.
1 órán belül megvolt az eredmény. Izgatottan nyitottam ki, szerencsére negatív lett. Volt egy melléklelet címszó alatt valami adenoid vegetáció, amit nem tudtam mi, és persze azért mindenféle rémképek voltak a fejemben, hogy mi lehet ez, de itthon az volt az első, hogy kinyomozzuk, és garatmandula túltengést jelent, ami annyira nem hangzik veszettül ijesztőnek.
Nagyon-nagyon örülök, hogy nem találtak semmit, felhívtuk a neurológust is, és az ő hangján is lehetett érezni, hogy örül a negatív leletnek. Férjem rákérdezett, hogy akkor elméletileg már csak egyvalami jöhet szóba, mire azt mondta, hogy hát igen, abba az irányba fogunk most vizsgálódni... Vagyis, hogy auti -e.
Pénteken a másik várva várt email is megérkezett: megkaptuk az időpontot a Vadaskertbe, október elején mehetünk oda is. :) Úgy érzem, hogy azért csak haladunk.
Nekem meg a szám katasztrófa... Ma el is megyek orvoshoz, mert már az őrület határán vagyok tőle: a fél fejemet elborítja. A repedés mellett most tele van herpesszel. De rengeteget képzeljetek el. Undi és fáj, viszket, feszül, közben állandóan kezet mosok, hogy nehogy elkapja a Cuki. Hátha adnak valami gyógyszert, mert bár enyhül a krémektől, de mindig jönnek ki újabb és újabb hólyagok. :( És már hetek óta szenvedek vele, elég volt!
Íme néhány kép a kobakja belsejéről:
2013. szeptember 7., szombat
Megérkezett!!!
Tegnap hozta a postás a beutalót az MR-re, benne az időponttal: hétfőn már mehetünk is. Annyira izgatott vagyok! Várom, hogy túl legyünk rajta, ugyanakkor félek is, hogy találnak valamit a kobakjában... Nem volt valami szívet melengető érzés olvasni a beutalóban írt indoklást:
A minor anomalia valami olyasmit jelent, hogy kis külső jegyek vannak az illetőn, melyek egyenként nem okoznak feltétlenül gondot, de ha több van, jelezhet fejlődési rendellenességet. Szerencsére Dr. Czeizel Endre kicsit megnyugtatott, mert azt mondta hogy rengeteg emberen felfedezhető minor anomalia, a leányzónknál meg nem sok, hanem néhány van, szóval nem kell egyből betojni. (Persze azért nem vagyok totál nyugodt)
Neurometabolicus betegség: Olyan anyagcserezavar, mely idegrendszeri tüneteket okoz.
Ne tudjátok meg, hogy mennyire várom már, hogy vége legyen ezeknek a vizsgálatoknak! És hogy kiderüljön valami. Elméletileg én egy teljesen egészséges gyereket hoztam haza a kórházból, csak épp ahogy telt az idő, egyre több eltérés mutatkozott. Egyszer azért hátha kiderül már, hogy mi van. Oké, Sors, értem én, hogy türelemre akarsz tanítani, na de ennyire???
Voltam orvosnál utazási térítés ügyben, de nem kaptam papírt, mivel azt mondta a háziorvos, hogy nem oda tartozunk... Férjjel a dühöngés közepette megállapítottuk, hogy a rabló rendszer, már mennyi pénzt elvett tőlünk: Tegyük fel, hogy egy nagyvárosban élünk, ahol ingyen jár a Dévény. Nem akarok hazudni, de minimum 80 000 Ft-ot fizettünk úgy, hogy az itteni gyógytornász viszonylag olcsón dolgozott... Aztán, ha első körben is egy normális, jól tájékozott neurológushoz kerülünk, akkor már 6 hónapos kora óta járt volna az emelt családi pótlék. Így viszont elestünk másfél évnyitől, ami kerekítve 180 000 Ft. De most komolyan mondom, hogy megáll az eszem. Mért az ilyen szerencsétleneket kell szívatni, lehúzni, átbaszni, mint például mi??? Feltettem még anno a gyakorira egy kérdést ezzel kapcsolatban, és durva, hogy mekkora eltérés van egyazon országon belül. Nem akartuk elhinni, hogy ugyanarra a kódra és állapotra valahol jár, valahol meg nem... Most nem az, de ha nem tudtuk volna fizetni a Dévényt? Szart volna bele a rendszer... De nem fogják fel, hogy bennük van a jövő, és a korai beavatkozáson múlik sok esetben, hogy a társadalomban milyen szerepet tudnak majd betölteni? Na, asszem elgurult a gyógyszerem. De egyszerűen nem tudok indulatok nélkül írni erről. Főőőőőb@sz!
Na, de hogy lehiggadjak, meg hogy eltereljem a gondolataimat, megszeretném veletek osztani, hogy mekkora jó program a PhotoScape. Egy az, hogy ingyé van, teljesen legális! A másik, hogy magyar (tudom, arcpirító, de nyelvtudásom nuku). A harmadik meg, hogy rohadt jó, könnyen kezelhető, rengeteg lehetőség van benne. Imádom! Például a beutalót is ezzel babráltam meg, és szerintem egészen olyan, mintha szövegkiemelőzve lenne, de neeeem. Ebben a fotószerkesztőben van olyan is, hogy be lehet állítani, hogy mennyire legyen átlátszó az objektum, így sikerült szövegkiemelőssé varázsolni. Most lehet, hogy hülyének néztek, hogy ilyeneknek örülök, de tényleg nagy boldogsággal tölt el a fényképekkel való szöszölés. :)
Régebben próbáltam a PhotoShop-ot is, de az nekem már magas, nem értettem, elakadtam. Biztos az is jó, de nem nekem.
A homokkupacos képet is ezzel manipuláltam :)
Szerintem az átalakított képen jobban vonzzák a szemet a homokkupacok, az eredetiben eléggé egybeolvad minden. De most már alszom, mert holnap délelőtt veszek bébiételt, mert a vizsgálat napján csak pépeset ehet. Az üvegest meg nagyobb eséllyel eszi meg, mint ha pürésítenék valami házi kosztot.
2013. szeptember 6., péntek
Depi off
Már sokkal jobb a kedvem, és a rettegésem is csökkent. Oké, aludni nem tudok, de ne legyek már telhetetlen! :)
Szóval, az vetett véget most a gyermek és önsajnálatomnak, hogy egy barátnőm írt. Annyira jól esett, nagyon feldobott! Itt is köszönöm. Lehet, hogy kevés barátom van, de ők igaziak és rengeteget jelentenek nekem. És én mindig is úgy voltam, hogy nem a mennyiség, a minőség a fontos. :)
A másik, hogy a már sokat emlegetett csoportból egy anyuka megosztott egy pozitív videót, ami semlegesítette az előző miatt kerekedett aggodalomhullámomat. Érdemes megnézni! Nyilatkoznak benne az érintett kisfiú osztálytársai is a 6. perc környékén.
Voltunk játszótéren. Egy messzebb lévőre mentünk el biciklivel hármasban. (Naná, hogy a város túlsó végében van a kút nélküli, szuper játszó. Mindegy, legalább mozgunk, kerékpározni meg amúgy is szeretek.) Nem voltak sokan, pedig csodás idő volt. Imádom az őszi napsütést, olyan szép. És az történt, hogy kb. 5 percig maradt abban a homokozóban az utódunk, ahol sok gyerek volt. Persze közben pergette a homokot, de már az nagy szó, hogy nem menekült el, kicsit figyelgette is őket.Aztán viszont mindig a játszótér azon részébe ment, ahol nem voltak gyerekek. Egy idő után már nem is volt itt, egy papírt lóbált és hablatyolt, és járt fel alá, homokot szórt, kerítést rángatott.* Nem rendezett jelenetet, mikor hazaindultunk. :) Az apjától szedett egy szép lila virágot, és azzal elvolt. Erről jut eszembe, hogy szerintem nem is írtam még, hogy tud pár színt: pirosat, kéket, sárgát, rózsaszínt, lilát felismeri. Mikor fűzi a fa gyöngyöket, akkor is mindig mondja a színeket. És nem csak úgy mondja, hanem örömmel osztja meg velem. Ez tök jó!!! Az viszont nem, hogy a legújabb szokása, hogy sok mindent a szájába vesz. Köztük a fa gyöngyöt is... Én meg közben szívrohamot kapok, hogy nehogy lenyelje, nagyon ijesztő, és oda kell figyelni. (Érdekes, hogy babaként meg nem vett a szájába szinte semmi, nem igazán rágicsált, meg ilyenek, max. alváshoz cumi. Lehet, hogy most pótolja...**
A játszóterezéshez kapcsolódik, hogy egy ideje elkezdte egymás mellé pakolászni a játékokat. Férjem mesélte, hogy anyósomnál csinált földkupacokat is, szépen egymás mellé rendezve. (Én nem voltam ott.) Most nekem is bemutatta az új tudományát. Gyorsan le is fényképeztem a remekművét. :) A létrehozása persze azért kissé fura volt, de már kezdem megszokni, hogy a mi leányunk nem olyan, mint a gyerekek többsége. Elkészítési útmutató: fogj egy macis homokformát, végy bele egy kis homokot. Sétálj el a 10-20 lépésnyire lévő csúszdához, és a legszimpatikusabb fellépőre kezd el szórni az első kupacot. Ezután vissza a homokozóhoz, macifej újratölt, irány a csúszda fellépője, és már kész is a 2. kupac. Ezt addig lehet ismételni, ameddig a kedved tartja, ha már túl sok, akkor egy egyszerű kézmozdulattal el lehet távolítani őket, és kezdődhet is elölről a móka a fentebb leírtaknak megfelelően. :D (Szerintem ez is elég repetitív megnyilvánulásnak tűnik)***
*/**/***Jól esett ezeket kihúzni!!! :) (Ne féljetek, fogok én még szerintem itt panaszkodni kihúzás nélkül is :D )
Szóval, az vetett véget most a gyermek és önsajnálatomnak, hogy egy barátnőm írt. Annyira jól esett, nagyon feldobott! Itt is köszönöm. Lehet, hogy kevés barátom van, de ők igaziak és rengeteget jelentenek nekem. És én mindig is úgy voltam, hogy nem a mennyiség, a minőség a fontos. :)
A másik, hogy a már sokat emlegetett csoportból egy anyuka megosztott egy pozitív videót, ami semlegesítette az előző miatt kerekedett aggodalomhullámomat. Érdemes megnézni! Nyilatkoznak benne az érintett kisfiú osztálytársai is a 6. perc környékén.
Voltunk játszótéren. Egy messzebb lévőre mentünk el biciklivel hármasban. (Naná, hogy a város túlsó végében van a kút nélküli, szuper játszó. Mindegy, legalább mozgunk, kerékpározni meg amúgy is szeretek.) Nem voltak sokan, pedig csodás idő volt. Imádom az őszi napsütést, olyan szép. És az történt, hogy kb. 5 percig maradt abban a homokozóban az utódunk, ahol sok gyerek volt. Persze közben pergette a homokot, de már az nagy szó, hogy nem menekült el, kicsit figyelgette is őket.
*/**/***Jól esett ezeket kihúzni!!! :) (Ne féljetek, fogok én még szerintem itt panaszkodni kihúzás nélkül is :D )
2013. szeptember 5., csütörtök
Az egyik legnagyobb félelmem
 |
| forrás: http://pinterest.com/pin/334814553516898271/ |
Mármint ami az állapotával függ össze. Vannak sokkal nagyobb aggodalmaim is, de ami az autizmussal/agyi fejlődési rendellenességgel/oxigénhiánnyal (ugye még nem tudjuk, hogy mi okozza a furcsaságait...) kapcsolatos, az az, hogy képes lesz -e valaha az önálló életre. Ez lehet, hogy sokatoknak furcsán hangzik, és őrültnek gondoltok, de ez is benne van a pakliban. :( Úgy tudnám leírni az állapotát, hogy tud járni, képes szavakat formálni, de mintha az ezeket összerendező, finomhangoló része az agyának nem működne.
Azért rágódom pár napja ezen, mert az Esély-ben láttam egy riportot, amiben egy autista lány volt, aki bentlakásos otthonban él (4:40-től szól Jankáról, a gyerekkoráról pedig a 9. perctől beszél az anyukája). Mesélte, hogy másfél éves kora körül vagy 140 dalt tudott. Na, és ekkor bevillant, hogy oké, hogy a Tündibözse később kezdte a magolást, de akkor is számomra kísérteties a hasonlóság. Persze ez nem jelenti azt, hogy ő is ugyanúgy fog fejlődni a továbbiakban is, mint a videóban szereplő lány, de úgy vagyok vele, hogy erre is fel kell készülnöm. Természetesen bízom a legjobbakban, de bevallom, most eléggé megzuhantam. Unom a sok kérdőjelet, a rettegést, a bizonytalanságot, a mittudomén mit is...
A Vadas sem válaszolt, meg a neurológus sem küldte a beutalót az MR-re, pedig nem volna rossz tudni, hogy mikor kell menni. Attól is be vagyok fosva... Mindkettőtől.
És még visszakanyarodva a videóra és a bentlakásos otthonra: eldöntöttem, hogy nem lesz tesó. :( Pedig a szívem mélyén nagyon vágynék rá pár éven (kb.10) belül, de jelenleg a nem felé billen a mérleg, ha az eszemre hallgatok. Férjem keresztszülei itt voltak, és nekik 1 gyerekük van, aki donga lábbal született. Sok-sok gipsz, tornáztatás, műtét, könnyek kísérték azt a folyamatot, hogy rendbe rakják a lábait. Rákérdeztem, hogy volt -e köze ennek az egésznek ahhoz, hogy egyke maradt a fiuk, és a válasz határozott igen volt. Pedig a dokik 100%-ra mondták, hogy nem genetikai eredetű, mégsem mertek kockáztatni. Van egy távoli rokonom, akinek a fia súlyosan érintett autista. Neki sincs testvére. Szerintem a mi lányunk is egyke lesz. :( A másik meg, ha ne adj Isten tényleg nem lesz képes önállóan boldogulni az életben, akkor vagy az lesz, hogy valamelyikünk ápolásin lesz vele, vagy beadjuk otthonba. Mindkét variációhoz sok pénz kell, és ha belegondolok, hogy ezen felül még lenne egy testvére is, akit el kellene indítani az életben, lehetőleg nem kopasz picsával (mint ahogy engem és a férjemet), vagy csak elég az iskoláztatásra is gondolni, szóval ha meggebednénk sem tudnánk szerintem annyi pénzt előteremteni, hogy elég legyen. És akkor még nem is beszéltem arról, hogy mi van, ha ő is érintett lenne... :(
A tesókérdésben hozott döntésemet kézzel fogható lépésekkel is megerősítem: eladom a babacuccokat. Úgy sincs pénzünk, jön a fűtésszezon, kell a pénz. Közben persze a szívem szakad meg, ahogy szelektálom a kis rugikat, bodykat, vagy ahogy tegnap fényképeztem a babakocsit. :( Azt is eladjuk. Úgyhogy, így állunk... Nem azt mondom, hogy ez megmásíthatatlan, de most úgy érzem, hogy 99,9999%, hogy nem merek belevágni a családbővítésbe.
Ja, és a szám széle rohad, be van repedve és undi. Fáj, és már több, mint 2 hete nem múlik, és nem tudok
És igen, megint azt tettem, amit nem kellene: rágódtam a múlton, és aggódtam a jövőn. De így, kiírva legalább egy kis ideig könnyebb lesz. Szóval nem vagyok fulldepis (hála neked gyógyszeripar :P), de azért nem is fetrengek a röhögéstől...
2013. szeptember 1., vasárnap
Nyugodt séta
Annyira csodás volt tegnap!!! :) Lementünk a játszótérre. Volt 3 kisgyerek, Tündüs kicsit feszélyezve érezte magát, olyan rossz volt látni rajta a szorongást. Pedig cuki gyerekek voltak, mind testvérek, szülők is szimpik, normálisak voltak. Hannesz csinált olyat, hogy mindkét kezében volt paré (szerintem parlagfű palánták...a homokból nőttek ki), és mikor megszagolta őket, remegett. Ilyet itthon is szokott ölelésnél, macska szadizáskor simogatáskor. Így valahogy befeszíti magát, és rezeg az egész gyerek. Elég látványos, a játszótéren is észrevettem, hogy kiszúrták, de normálisan álltak hozzá. Jól esett ez is.
Fél óra múlva megunta, és ment volna a "tócsás játszótérre". A 2 szökési kísérlet után beleraktam a babakocsiba. Nem akartam, hogy a hideg vízben tapicskoljon késő délután, ahhoz azért már hideg van. Leparkoltuk a járgányt a biciklitárolóban, de mondom ne csak fél órát legyünk már lent ugyan. Nagy levegőt vettem, és bakocsika nélkül elindultunk sétálni. Egyedül nem szívesen vágok neki, de most nagyon bátor voltam. :) Ő meg nagyon ügyes! Egy óriási pozitív csalódás volt. :))) Nem rohant, szépen jött mellettem, nézelődött. Kikötöttünk egy olyan játszón, ami nagyobb gyerekeknek való, azt is kiborulás nélkül vette tudomásul, hogy ott nem tud semmit sem csinálni. Van ezen a helyen egy rét, amin van ilyen fekete "pálya". Nehezen tudom leírni, de ilyen gumis aszfalt, vagy valami hasonló, és a rét körül megy, és vannak csinálva bele dombocskák. És rá bírtam venni, hogy sétáljon rajta. Sőt, még tetszett is neki az emelkedő-lejtő. Ezután már sötétedett, ideje volt haza menni. Kicsit hagytam, hogy menjen a feje után, de aztán mindenféle erőfeszítés és harcolás nélkül sikerült irányba állítanom. Még fogócskáztunk is egy picit. :) És hosszú időn keresztül FOGHATTAM A KEZÉT! Hát a könnyem mindjárt kicsordul, de komolyan.
Annyira furcsa lehet, ha ez a megszokott viselkedés, és az a csodálkozni való, mikor megvadul a gyerök. :)
És még táplálkozni is hajlandó! Egész nyáron elutasította a paradicsomot, nemrég viszont úgy harapta, mint az almát. Jó, nem eszik sokat, anyu kétségbe is van esve, hogy lefogy szegényke, de én ennek is örülök, mert már jobb a helyzet, mint pár nappal ezelőtt.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)