lassandebiztosan

2012. április 26., csütörtök

Túl vagyunk rajta

Olyan ideges voltam indulás előtt, hogy kétszer is el kellett mennem nagydologra, pedig én is inkább szorulásos vagyok, de kivételesen nem késtünk. Általában képtelen vagyok időben elindulni, és ez nagyon dühítő, van, hogy a tornára is futok, mint egy félőrült. A Cuki általában vigyorog a száguldó babakocsiban.  :)
Az új doktornő egy fiatal, szimpatikus hölgy. Már azért is megérte váltani, mert ő nem Dévény ellenes, és ez óriási dolog! Mondta, hogy kár lenne kitenni nem indokolt vizsgálatoknak ( biopszia altatásban pl.). Szóval ő sem tartja valószínűnek, hogy izomsorvadásos. Megnyomkodta a lábát, és mondta, hogy teljesen rendben vannak az izomszövetei. És itt képesek beszkennelni a leleteket, nem úgy mint amott, hogy ráhasaltak, és nem szerették visszaadni, pedig az az enyimééé! Jah, és itt 2-en voltak, mégis le tudták mérni a hosszát, 76 centi a nagylány. A fejkörfogata meg 47, ami szerintem teljesen rendben van. Az egyik ismerősöm, aki 16 évesen szült, akárhányszor találkozunk, mindig azt mondja, nagy a feje. Mondom ez hülye. Legutóbb már kicsit felemelt hangon felvilágosítottam, hogy persze, hogy nagynak tűnik a te 8 hónappal fiatalabb babád mellett. Nem egy IQ betyár... Ha az anyja beleegyezett volna, akkor ő kikapartatta volna magából a babát... És persze, hogy az ilyen tud gond nélkül szoptatni. Na nem a gyerektől sajnálom az anyatejet, csak olyan izé ez...
Tündüs nagyon jó kislány volt, nem hisztizett, csak a legvégén, pedig sokat bent voltunk. Még a vizsgálat alatt sem sírt, a régi helyen viszont mindig. Nem mindegy, hogy milyen a doki, mikor vizsgálja. A régi olyan rideg volt. Most nem azt várom el, hogy puszilgassa, de egy kis kedvesség -ha még a szüleire haragszik is- nem ártana.
Gondolkoztam, hogy elmondjam -e, hogy miért váltottunk, de végül arra jutottam, hogy nem árt ha tudja. Nem pocskondériáztam a régit, de azért elmeséltem a történteket. Most nagyon megkönnyebbültem. Ja, és mikor mondtam, hogy a tornán volt, hogy pár másodpercig megtartotta magát, láttam rajta, hogy meghallotta, és még mondta is mosolyogva, hogy tényleg? Kár volt eddig várni. Végre egy kis nyugi! Már ránk fér. :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése